Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1929

-21eszközei távolították el az egyetem termeiből a katolikum legszebb szimbólumát, a keresztet. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Ezt a kort és kórképet függesztem én a 900-as évek látszólag boldog és megelégedett miliője fölé, hogy igazoljam mindazt, ami 10 év múlva elkövetkezett, hogy megértessem a gondolatot, mely kongreganista katolikusokat, kongreganista ifjúságot, kongreganista intelligenciát, kongreganista vezéreket parancsolt a fórumra, hogy a nemzet süllyedő hajója, melyet a nemzetköziség, a hitetlenség, a vallási indiferentizmus szekercéi lékeltek körül, esetleg menthető legyen. Ezekben az időkben bontja ki liliomos, hófehér zászlóját a pápai bencés algimnázium Mária-kongregációja, mely alá Istennek örök hála, én is sorakozhattam. A hála és elismerés tiszteletteljes szavaival emlékezhessem meg ünnepi beszédem keretében a magyar bencés rend Istenben boldogult nagynevű főapátjáról, Fehér Ipoly őnagyméltóságáról, akinek bölcs előrelátása és nagy peda • gógiai érzéke megalakította a bencés ifjúsági kongregációkat és hadd köszönjem meg az 1400 éves jubileumát ünneplő bencés rendnek, hogy a kongregációkkal is segítette kialakítani a magyar katolikus jellemet, hogy ismét több munkát vállalt a Boldogságos Szűz virágos kertjének kialakításában, hogy szembeszálva a kor beteg és hazug felfogásával, öntudatos katonákat és vezéreket nevelt a kongregációkon keresztül a magyar hazának. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség ! Kedves Kongreganisták ! Hadd menjek most be az emlékek szárnyain a pápai algimnázium IV. osztályú tantermébe, hol izgatottan várja a már hetek óta a kongregáció megalakításának örvendező ifjúság az igazgatói köröz vényt. „Mária leventéi lesztek, hogy igazi katolikus jellemek lehessetek," szól az igazgatói körözvény és boldogság sugároz az én kedves iskolatársaim homlokáról. Szent elhatározások ébrednek, gyűjtőívekkel rohanunk mindenfelé a városban, járjuk a katholikus házakat, hogy december nyolcadikára Mária-szobrunk legyen. És ne legyek ünneprontó, de a teljes hűség kedvéért hadd említsem meg az ünneplés óráiban, hogy a 900-as évek felvilágosodott, romlott levegőjében akadtak pápai katolikus családok, kik szent vállalkozásunkat mosollyal fogadták, kik akkor nem tudták megérteni, hogy a boldogságos Szűz mélységes igaz szeretete a katolikus ifjú legerősebb vára, melyet hiába ostromol a modern idők annyi érzéki és materialista ellensége. De legyen hála és köszönet mindazok részére, kik e huszonöt év alatt az ünneplő kongregáció segítői, támogatói voltak és szálljon a fohász, mint a kongregációs imádság mondja : „a Te szent nevedért adj Uram minden jótevőnknek örök boldogságot". Azután elhangzott az ünnepi sorakozó és nagyságos és főtisztelendő Stanics Fulgent tanár úr, kongregációnk első prézese komoly szavakkal fordul az első pápai Mária-csapathoz, még most is hallom a jó lelkiatya jóságos vezérszavát: „Kongreganisták lettetek, szent fogadalmat tettetek, hogy katolikusabbak lesztek a többieknél, hogy állni fogjátok a harcot, melyet a modern