Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1929

— 17 — felkarolni, szavával üzenni mindenfelé, csakhogy a missió ügyét ébren tartsa, Krisztus végső akaratát minél inkább megközelítve, hirdessék mindenfelé a kereszten meghalt, de halottaiból feltámadott Messiást. Tanítványaink ezen szellemtől áthatva karolták fel már 3 éven át a missiók támogatásának ügyét és most, a nagyon nehéz gazdasági viszonyok között is, meghatva gondolok néhány nyilatkozatra, amit fiaink ajkáról hallottak : a missióért szívesen mondanak le uzsonnáról, a pogányokért szívesen imádkoznak mindennap, sőt egyik tanítványunk lelkéből elő-előtört a vágy, bárcsak ő is ott lehetne, ahol a hitterjesztés nagy munkája folyik. Lehetetlen örömmel' nem hallani ezeket és boldogan nem tudni azt, hogy egy volt növendékünk már közel van ahhoz, hogy a missiósok között szolgálja az Úr Isten nagy ügyét. Szentséges Atyánkról tudjuk, hogy korán kel, későn fekszik és hogy egész napja imával megszentelt munkában telik el. Ő, aki így él, joggal mondhatta, midőn megkezdte működését Milánóban, hogy a bencés jelszóval kezdi érsekségét : imádkozzál és dolgozzál. Ezen bencés szellemben való nevelés vezette tanítványainkat az aranymisés pápa elé, tanulhassák meg tőle, a földi urak leghatalmasabbikától, mily fontos, mily szép, mily áldásos az imával megszentelt munka. A harmadik gondolat, amit ezen jubileummal kapcsolatban tanítványaink lelkébe akartunk nevelni, Szentatyánk nagy szeretete az actio catholica iránt Akartuk, lássák tanítványaink, mint várja tőlük az Egyház és Isten, hogy öntudatos katolikus módon éljenek most is, de akkor is, ha már nem az osztályfőnök és az igazgató felügyelete alatt lépnek be az Isten házába és ha majd az iskola szűk határai közül kilépve az életnek sokszor nagyon is tág, széles útjain járnak. A mi ünnepünk lélekből jött, de a lélekhez is szólt. A szív szeretete teremtette meg, de az akarat, az elhatározás tette szentté, dicsővé, Isten áldása teheti majd gyümölcsözővé. o