Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 42 — szétszóródás után 1802 április 25-én újra összejöhettek Szent Benedek fiai elárvult kolostorukban és a visszaszállító okirat értelmében, mely a tanítást tette a rend kötelességévé, megkezdhették történetük legújabb korszakát. A XVIII. század szomorú korszak volt egész Európában a szerzetesrendekre. A felvilágosodás szelleme kikezdte a szerzetes rendeket, melyek éppen a legfőbb irányítójukat nélkülözték a kommendátor-rendszer következtében. Sőt megtörtént, hogy éppen a javadalom élvezője dolgozott a szerzetesrendek eltörlésén, mint az Franciaországban megtörtént. A XVIII. század vége és a következőnek az eleje emberi számítással a Szent Benedek-rend végét, vagy lassú halódását jelentette. Franciaország, Belgium a felvilágosodás nevében oszlatta fel a kolostorokat, Ausztria 1803-ban, Poroszország 1813-ban nem kevésbbé hangzatos elvek hangoztatásával majdnem teljessé tették a gonoszságot, hogy harctéri veszteségeikért kárpótolják magukat. így dőlt majdnem romba az a fölséges épület, amely annyi nemzedék szentjeinek adott oltalomhelyet, annyi szerencsétlent megsegített és amelynek köszönheti Európa civilizációját. Úgy látszott, hogy ellenségei már végeztek vele és lehetett számolni a pillanatokat, mikor azon országokban is kihal az a néhány kolostor, ahol a forradalmak, vallástalan fejedelmek, kormányok még nem foglalták le a kolostorok vagyonát és nem űzték szét a szerzeteseket. De az Úristen őrködött övéi felett. Ő sújt és annál nehezebb napokat enged meg övéinek, mentől inkább követelheti tőlük a hűséget. Azért sújt, hogy gyógyítson. Az Egyház is viszontagságok és forradalmak között folytatja munkálkodását a lelkek üdvéért, az ő élete is inkább küzdelem, mint béke, azonban az Úristen nem hagyja el öt sohasem. A Benedek-rend elleni háborúnak is állandósulni kellett, hogy annál jobban megmutathassa életképességét. Spanyolország, Portugália, Brazília oszlatják fel, vagy ítélik kihalásra a kolostorokat, de Cassino címerének jelszava sohasem teljesedett be a Benedek-renddel úgy, mint a XIX. században. Az isteni gondviselés nem engedte, hogy megsemmisüljön és ma alapítása után XIV évszázaddal a körülményekhez mérten, változott eszközökkel, de ifjú erővel dolgozik azért a szent célért, amit szent alapítója kitűzött neki, erejét szolgálatába állítja annak a szent ügynek, melyre a Gondviselés kijelöli. Száműzetések, vagyonelkobzások ellenére új élet mindenfelé. A francia Benedek-rend kétszeres számkivetés után is nagy, hatalmas fává nőtt. A maurinusok legszebb hagyományait ápolja, tesz az egyházi tudományoknak óriási szolgálatokat. A század elején haladó német ág sudár fává szökkent. Tudomány, művészet, iskola egyaránt munkaterül szolgál nekik, majdnem évről-évre népesítenek be egy hajdani apátságot. Anglia, hova századokon keresztül csak lopva mehettek be franciaországi kolostorukból az angol bencések hitsorsosaik megvigasztalására, a benedeki életforma gyönyörű felvirágozásának a tanúja, Belgiumban a régi törzs új ágat hajtott, napjainkban telepedett meg a rend Lengyelországban, melyet 900 évvel ezelőtt ő nyert meg a katolikusjiitnek. Új virágzás előtt áll a rend Olaszországban, hol a