Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928
- â§ az egyháztörténet legszomorúbb korszakát eredményezte. A püspökök, apátok kényszerültek a politikába vegyülni, uralkodóikat követni hadi vállalataikban, bonyolult közigazgatási ügyeket intézni. Ezek mind könnyen arra vezették őket, hogy kolostoraik lelki érdekeit elhanyagolják, az embereket, kik az imádság és visszavonultság életére kötelezték el magukat, világi ügyek forgatagába kényszerítették, engedték, hogy a kolostort elárassza a világ, békéjét megzavarja. Az apát hűbéres, prelátus lett, aki távolságot tartott szerzeteseivel szemben. Ezek a bajok még akkor is fennálltak, ha a betöltések nem történtek visszaéléssel. De a X-ik században a visszaélések már annyira felburjánoztak, hogy a szentély meggyalázását sirató ószövetségi próféta jut eszünkbe. Állami hivatalnokok fizetség, családok, kegyencek szolgálatok fejében egyházi javadalmakat kaptak. Dühöngött a szimónia. A világiak által a hívőkre erőszakolt klérus elvesztette erkölcsi tekintélyét. A római pártok önkényének kiszolgáltatott pápaságot is nem egyszer szennyezték be méltatlan pápák. Ebben a kiszikkadt, kiégett talajban egy üde oázis emelkedett, hol a visszaélések megszüntetésére törekvő pápák segítségre találtak : Cluny és az ő szellemétől éltetett kolostorok. Akkor, mikor a világi zsarnokság „mely elég ügyes volt, hogy egy ilyen belső korrupcióból hasznot húzzon, biztosítva bűntársainak támogatásáról, kiterjesztette győzelmes kezeit Krisztus jegyesére és megkísérelte, hogy azt örökre az emberi hatalom trónusához láncolja ... az Úristen tartogatott neki egy szabadító és bosszuló hadsereget : Szent Benedek rendjét, mely a Xl-ik században erősebb volt, mint valaha, melyet kikezdhet a korrupció, de abban elpusztulni nem fog". 1 Ebben a nagy küzdelemben a Szent Benedekrend a Gondviselés eszköze volt. A regeneráló mozgalom megkezdődik már a X-ik század közepén a franciaországi Cluny-ben, mit alapítója (910) kivett minden hűbéri hatalom alól és egyenesen a Szentszéknek rendelt alá. Cluny lett a Noé bárkája. Innen indult ki a szerzetesi reform, melynek hatalmas lehellete nemsokára újraéleszti a fegyelem iránt való buzgóságot Franciaország, Németország, Itália kolostorainak nagy részében. Az ortodoxia várai emelkednek mindenfelé, melyeket az Úristen majd felhasznál a nagy küzdelmek napjaiban, mely már feltartóztathatatlanul közeledik, de melynek majd csak akkor kell kitörnie, mikor a keresztény társadalom elég erős leszen, hogy ellenálljon és győzzön. Új alapítások, szentek, vértanuk serege készíti a talajt. A csendben visszavonultságban növekednek az Egyház védői, megszabadítói. Hamarosan eljön az óra, mikor Hildebrand, a Benedek-rendi szerzetes, az egyháztörténet VII-ik Gergelye megfújja a harci riadót és mindenfelől harcraedzett katonák kelnek fel, felelnek hívó szavára, hogy Péter széke körül gyülekezzenek. Bármerre fordítjuk tekintetünket, mindenütt a szentség dicsfényével övezett, Istentől támasztott embereket látunk, akik hatásosan küzdenek a romlottság 1 Montalembert : Lesz moines d'Occident, VI. k. 333—334. 1,