Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 10kével." Ezután eltávozott körükből, visszatért szeretett magányába. A magány, a földi vágyak legyőzése, a hamis testvérek sötét gyűlöletén aratott győzelem megedzették, kialakították egyéniségét. Elérkezett az isteni gondviseléstől kijelölt idő, hogy Benedek mások vezetője legyen. Hiába akart tovább is egyedül élni, az Úristen hívó szava, a körülmények kényszerítették, hogy mások élére álljon, másokat vezessen, tanítson az erény, a szerzetesi élet útjain. Most már nemcsak tanácsért, útbaigazításért jönnek hozzá, hanem körülötte akarnak élni is. Az isteni kegyelem, mely Benedeket arra a nagy hivatásra szemelte ki, hogy a nyugati szerzetesség megalapítója, szervezője legyen, ellenállhatatlanul sugalta Szent Benedeket, mikor elérkezett az ideje a kifelé való hatásnak. Benedek a köréje sereglett tanítványokat 12 tagú kolostorokba csoportosította, mindegyiknek külön elöljárót adott. Bár az általános irányítást megtartotta, egy kis csoportot kiválasztott a buzgóbbakból, hogy lelki életük elmélyítésével kovász lehessenek a fejlődő intézményben. Gondolatban már bizonyára magasabb lehetőségek lebegtek Benedek előtt. A tanítványok közt volt két virágjában levő szent, kiket a római arisztokrácia küldött, Maurus és Piacidus. Az első már fiatalember, a második még gyermek, akiknek a hagyomány szerint jelentős szerep jutott Szent Benedek fájának más vidékre való átültetésében. Egyelőre a tiszteletreméltó apát árnyékában növekednek, mint József és Benjamin Jákob mellett. Benedek az ő ártatlanságukkal erősíti imádságának erejét, mikor arról van szó, hogy egy megkísértett szerzetes állhatatosságát esdekelje ki vagy a kolostornak szükséges forrás kibuggyanását. A jámbor hagyomány e két kedves tanítványához fűzi Szent Benedek egyik csodáját, mit Szent Gergely felemlít, mi sem mellőzhetjük el. A kis Piacid a kolostor területén levő hegyi tóhoz ment vízért. Amint lehajolt, hogy merítsen, elvesztette az egyensúlyt és követte a korsóját a vízbe. Benedek, aki cellájában volt, hirtelen látomással tudatára jut az esetnek, küldi Maurust, hogy mentse meg Placidot. Maurus rohan és észreveszi a kis fuldoklót, akit már az ár a másik part felé sodort. A nélkül, hogy meglassítaná futását, a tóba veti magát és íme a csoda — jegyzi meg Szent Gergely —, mit Szent Péter óta nem láttak, Maurus a vizén jár, a nélkül, hogy elmerülne. Megragadja Placidot hajánál fogva és viszi Benedekhez. Nagy öröm, hálaadás . . . A legjobban csodálkozik Piacid. Azt hittem — mondja — hogy engem Benedek atya mentett ki, mert az ő ruháját láttam fejem fölött lebegni. Maurus mentette meg Placidot, de Szent Benedek érdeme által. * * * Körülbelül 30 esztendeje volt már, hogy a szent pátriárka a szent völgyben lakott és erényei azt 12 kolostorral népesítették be, mikor esztelen üldözés elköltözésre kényszerítette. A gonosz lélek eszköze Florencius nevű pap volt, aki nehezen szívelhette Benedek növekvő hatását. Addig kellemetlenkedett Benedeknek és szerzetes fiainak, hogy Benedek elhatározta az elköltözést,