Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1926

- 6 À bencések fogadtatása — amidőn 1806. okt. 25-én megérkeztek — igen rideg volt. Hivatalosan nem is üdvözölték őket. A pápai nép a pálosokat várta vissza, a városi elöljáróság pedig erős küzdelemben állott már akkor a főapátsággal az iskolaépület javítása miatt. Csupa küzdelem az első években az újonnan letelepültek élete. A győri főigazgatóval a „moderatae inspectionis", a mérsékelt felügyeleti jog kiváltsága, amelyet a visszaállító bulla adott meg a bencés iskoláknak, idéz elő pár éves küzdelmet, míg végre is a Nova Ratiora hivatkozva, azon alapon, hogy az a visszaállítás után lépett érvényre, Paintner a helytartó tanács által a kiváltságot semmisnek nyilváníttatta 1809-ben. Ugyanezen évben a francia háború miatt a pápai gimnázium épülete egy ideig kórháznak, majd katonai élelmezési raktárnak volt helyisége. Az igazgatói jelentés élénk színezettel ecseteli a háborús időnek az iskolára gyakorolt káros következményét. A gimnázium épületét a kir. Helytartó Tanács még 1790-ben a városnak engedte át s ez időtől fogva gondját is viselte hosszabb időn keresztül. A főapát megbízottja az átvételkor csak a volt pálos kolostort s templomot vette ugyan a bencések birtokába, de a város többé már a gimnázium épületével sem akart törődni. 1806-ban tiltakozva bár a további kötelezettség ellen, annyira megjavíttatta, hogy az előadásokat meg lehetett kezdeni, de ezután már nem volt hajlandó a javítási költségek fedezésére. Mivel a Szent Benedek-rend sem vállalta a terhet, az épület annyira megrongálódott, hogy Borsó Gellért igazgató 1811. novemberében becsukatta az iskolát. A vármegye tette meg a legszükségesebb javításokat s az előadások rendesen folytak. A Helytartó Tanács pedig még ez évben véglegesen döntött, hogy a gimnázium fenntartása a Szent Benedek-rendet terheli. Az 1831 -i kolerajárvány csak rövid időre zavarja meg a tanítás rendes menetét. Midőn az 1844-i törvények szerint a magyar nyelv elfoglalhatja az iskolában az őt megillető helyet, a Helytartó Tanács leirata szerint a pápai is azon 44 gimnázium közt volt, amelyekben azonnal behozható a magyar nyelv a tanítás nyelvéül. A pápai tanári kar, mely már 1835-i és 1841-i véleményadáskor is a mielőbbi behozatalt hangsúlyozta, a tankönyvek hiánya miatt kénytelen még az 1844—45. tanévben jobbára latinul tanítani, de az év végén a tanulók magyar bizonyítványt kaptak. A magyar könyvek is elkészülnek. A szépen fejlődő iskolára az 1848-as idők zavarai bénítólag hatnak. Az iskolai évet korábban fejezik be, a tanulók szétoszlanak, de a tanári kar a jövőre figyelve, főapáti rendeletre tantervezetet dolgoz ki, hogy^~mily tárgyakat és mily rendben kellene a gimnáziumban tanítani. Súlyos csapás lett volna az Eötvös-féle összes iskolákat közössé tevő