Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1919

6 estélyét ís s a vezető, Schlamadinger Vendel álruhában volt kénytelen menekülni. A kommunizmus kitörése után a halálos fenyegetéseknek kitett Tihanyi Márkus természetesen nem maradhatott körünkben, tárgyait a diktatúra alatt ideiglenesen szünetelő Pannonhalmi Főiskola tanára, Tóth Aladár vette át. Az iskolában magában egyébként teljes rend volt. Egypár tanítással foglalkozó ember izgatásai folytán városunkban is hamar megindult ugyan a diákok „szervezkedése", de egész március 21-ig szinte semmi hatása sem volt iskolánkra. Később is sikerrel küzdöttünk a romboló szellem ellen. Hivatalosan államinak nevezték intézetünket, de valójában bencés és magyar maradt. A tanári-kar, melynek 14 szerzetes tagja egyértelmüleg visszautasította a megalázó felhívást a Rendből való kilépésre, teljesen a régi módon tanított. A vallástan is rendes tárgyként és az év elején megállapított órarend keretében szerepelt s a magánvizsgálatokon is megköveteltük tudását. A vallási gyakorlatok a szokott módon folytak ezután is. Az előadásokat imádsággal kezdtük és végeztük, d iákjaink a tanári kar vezetésével testületileg jelentek meg a vasár- / napi és ünnepi miséken és prédikációkon, a húsvéti lelki gyakorlatokat is megtartottuk. A kongregációk is folytatták működésűket, megvoltak szokásos gyűléseik és május minden estéjén szentbeszéddel kapcsolatos litániájuk volt, melyen a tagokon kívül a többi tanuló és a város kath. lakói is szép számmal vettek részt. A kongregációknak sokat köszönhetünk. Hogy intézetünk ifjúsága az eleinte tapasztalt ingadozás után egy-két kivétellel kitartott ősi szelleme mellett és hogy kommunizmus rombolása nem hatott mélyebbre lelkületében, az nem kis részben az évek óta folyó buzgó kongregációs munka hatása. Ezen egyesületek újra a fegyelmezett, nemes érzésű férfiasság iskoláinak bizonyultak. Természetes, hogy nemzeti tárgyakat sem hanyagoltuk el, a történelmet a magyar irodalmat is a hagyományos szellemben tanítottuk. Az évet junius 12-én Te Deummal zártuk, miután előzőleg szent gyónáshoz és áldozáshoz járultak tanítványaink. Az igazgató a szószékről búcsúzott el az ifjúságtól, férfiasságra intve őket, mely a külső körülmények szerint nem váltogatja legszentebb meggyőződéseit. Meg kell adni, a „direktórium" nem igen zavart bennünket. Volt házunkban két házkutatás, az igazgató egy hónapig túsznak volt kijelölve, a lakásunkról való kiűzésre is készen kellett lennünk, de komolyabb bajunk nem történt. A kommunista uralom második felében már a munkásság is elégedetlenkedett, a vidék erősen ellenforradalmi érzületű volt és a városi kisiparosok és kisgazdák lelke is izzott. Nem volt tanácsos vallásos meggyőződésüknek kihivó megsértése. Talán azt gondolták a vezetők, a nagy szünet alatt simábban el lehet intézni a dolgot. A likvidálás, az intézet elvétele 1919. julius 14-én történt. Az igazgató a szertárak őreinek kíséretében fogadta a bizottságot s .kijelentette, hogy csak tűri az elvételt, „mert egyenlőre más kezekben van a hatalom."