Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1917

tett mindenki. Láthattuk, hogyha a főigazgató megköveteli a szorgos munkát, joggal teszi, hisz kerületében senki sem dolgozott többet őnála. Érezhettük, hogy még apróbb, jelentéktelenebb dologra figyelmeztető megjegyzéseinek is mint ad értéket, mélyebb erkölcsi alapot kötelességtudása, szeretete az iskola, a tanuló, a nevelés és oktatás nagy ügye iránt, és azonkívül a tanár munkájának megbecsülése sem hiányzott belőlük soha. Külső előkelősége is csak megnyilvánulása volt a lélek nemességének. Örökölte családjának régi magyaros úri gondolkodását, erős hazafias érzését. Sub specie aeternitatis nézte az életet. Családja ebbéli hagyományait, a kalocsai jezsuita gimnázium benyomásait is erős meggyőződéssel drága kincsként őrizte utolsó pillanatáig. Vallásossága nem volt hivalkodó, de annál belsőségesebb. Példájával, tiszteletével a Boldogságos Szűz, áhítatával a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt valóságos eleven prédikáció volt az ifjúság számára és nevelő hatása megbecsülhetetlen. Harmonikus lélek volt és ennek derűje ki-kiáradt egyéniségéből és a bizalmasabb magánkörben a legnagyobb élvezetek közé tartozott az együttlét véle. Mintha hozzáfinomodva, letisztulva szülőföldjének, Bácskának lelke is elkísérte volna őt ide Dunántúlra. Élete végén nagy csapás érte. Elvesztette élete egyik melegítő, ragyogó sugarát, apai szeretetének egyik legkedvesebb tárgyát : viruló leányát. Hosszú ideig tartott a hervadás. A szegény apa kifelé nem mutatta sebét, de akiket közelébe eresztett, tanúi lehettek megindító aggságos gondoskodásának, s a halál után csöndes, de annál mélyebb fájdalmának és hivő megnyugvásának a mindent bölcsen intéző Teremtő akaratában. Most már ott nyugszik szeretett halottja mellett a győri temetőben, vele lehet újra az Atya országában, kit mindketten igaz -»hittel szolgáltak és egész lélekkel szerettek. K. L.