Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915

10 már két év óta fennakadás nem történt, sőt a jelen évben minden tárgyat teljes óraszámban tanítottunk, kivéve a tornát, amelynek óraszámait azért kellett némileg redukálni, mert tornatanárunk nemcsak nálunk, hanem a ref. főgimnáziumban is tanított, még pedig mind a két intézet tornaórái gimnáziumunk tornatermében tartattak meg. Ugyancsak a gimnáziumban voltak többször a fizikai órák is, a katonai célra le nem foglalt fizikai előadó teremben. Habár mind a mult, mind a jelen iskolai évben a tanítás egyátalán nem szünetelt, mégis az iskolai életre bénítólag hatott az, hogy idegen helyen tanítottunk, ahol sem szemléltető eszközök, sem diszterem, sem rajzterem nem állott rendelkezésünkre. Emiatt szünetelt a gyorsírás is, mert délutánonkint az elemi iskolában előadások tartattak. II. A tanári karból Boksay Endre 1914 augusztus 1-én mint tartalékos hadapród-jelölt bevonult katonai szolgálatra a 71. cs. és kir. gyalogezredhez. Részt vett a kárpáti harcokban s ott megsebesült s körülbelül 6 hétig a pápai hadikórházban volt orvosi kezelés alatt még a mult évben, azután visszatért ezredéhez. Jelenleg mint tartalékos hadnagy az északi harctéren küzd ezredének vitéz soraiban. Óráit mind a mult, mind a jelen iskolai évben a tanári kar tagjai osztották fel maguk között, új tanerőt nem alkalmaztunk. Zsilavy Sándor, intézetünk énektanára szintén még 1914 augusztusában bevonult katonai szolgálatra a 20-ik honvéd gyalogezredhez s azóta a déli harctéren több ütközetben részt vett. Jelenleg mint őrmester Albániában teljesít hadi szolgálatot. Óráit mind a mult, mind a jelen iskolai évben az igazgató helyettesítette és segítségére volt Széptóth János, nyug. elemi iskolai tanító, templomunk orgonistája. A két tanár helyettesítése csak egy-két tanárnak adott némi óratöbbletet, a helyettesítés díjtalanul történt. A tanári kar mind a mult, mind a jelen iskolai évben az iskolán belül mindent elkövetett, hogy a nagy eseményeknek a tanulókra való hatását erkölcsileg lehetőleg gyümölcsözővé tegye. E szempontból már az iskolai év elején elhatározta a tanári kar, hogy az ifjúságban a reményt, a bizalmat és a lelkesedést mindig ébren tartja és őket a kedvezőtlen háborús hirekkel szemben a csüggedéstől megoltalmazza. Azért nemcsak az egyes előadási órákon, lîSnem a nyilvános összejövetelek alkalmával is katonáink vitézségét és hősies önfeláldozását lelkes szavakkal magasztalta s az ifjakat a sebesült és beteg katonák iránti tiszteletre és áldozatkészségre serkentette. Különösen kedvező alkalmul szolgáltak erre