Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915

7 Pápáról Krisztinkovich Ede, Zombay Gyula, Fischer Sándor és Zichy Ottó gróf volt honvédekkel élükön mintegy négyezer főnyi tömeg ment ki Dákára, hogy a vértanú miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf özvegyének vendégét, Teleky László grófot, a nagy számüzöttet üdvözölje. Az ünnepi beszéd elhangzása után a sokaság fölfödözte Vaszaryt is sorai között s harsány „halljuk Vaszaryt" kiáltásokkal asztalra emelte a fiatal papot. Vaszarynak beszélnie kellett és beszélt a meglepetés, ihlet, a helyzet-szülte lobogó lelkesedés hatása alatt a sokat szenvedett haza nagy reményeiről, a nagy remények megsemmisüléséről s megkérdezte a nagy hazafit : Lehet-e még reménye a hazának, hogy a letarlott szabadság mezején új virágok nyilnak? A lelkes szónoklat nemcsak az áhítatos csendben figyelő tömeget ragadta el, hanem a nemzet vértanujának özvegye is könnyekig meghatottan mondott köszönetet, Teleky László gróf pedig megölelte a kipirult arcú szónokot. A pápai kisgimnázium iránt egyébként is érdeklődő grófnő — úgy látszik — e jelenet hatása alatt ajándékozott szép, fehér selyem zászlót az intézetnek, mely most is ötvenéves jubileumát megért zászlaja és becses ereklyéje gimnáziumunknak. Semmi sem mutatja jobban az ifjú Vaszarynak polgártársaira való nagy hatását, mint hogy Szabó Imre iszkázi esperesnek, neves egyházi irónak, Szombathely későbbi püspökének Esterházy Pál gróffal szemben is meg tudta szerezni a képviselői mandátumot. Pápáról 1861-ben Esztergomba helyezték Vaszaryt. Ki gondolta volna ekkor, hogy a szerény tanári katedrát elfoglaló szerzetes harminc év múlva az esztergomi bazilika bíborral fedett, érseki trónusát, az ország első főpapjának fényes méltóságát fogja elfoglalni ? Városunk Vaszarynak prímássá való kinevezésekor legnagyobb kitüntetésével, a díszpolgársággal, tisztelte meg egykori, kedves polgárát. Midőn pedig Vaszary a mult évi szeptember hó 3-án örökre lehunyta a meghatottság könnyétől annyiszor csillogó szemét, akkor a város polgármestere koszorút helyezett a nagy halott ravatalára s a helyettes polgármesterrel és főgimnáziumunk igazgatójával együtt részt vett temetésén. Keszthelyről a közeli Mogentianae nevü római városba futó s a régi Pannoniát átszelő hires római út mellett szelíd emelkedésen fekszik a keszthelyi Szent Miklós-temető, remek kilátással a Balatonra, melynek szeszélyesen változó, de mindig szép tükrén oly sokszor merengett Vaszarynak ábrándos lelke is. Ebben a temetőben egy gondozott kőkereszten olvasható ez a fölirás : „Az