Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915

16 eszmének túlhajtása teremtette meg a szenvedélyes francia szivben az egyéniség bálványozó kultuszát, kenőcsözte, kendőzte az emberi sziv minden nemtelen indulatát. A természetesség cimén bevitte művészetébe, irodalmába, szalonjába, bevitte és népszerűvé tette a bűnt, naivságnak, bigotteriának gúnyolta az erényt. És elsősorban Páris, az irodalomnak, fölvilágosultságnak, divatnak e kulturmisszionáriusa szomorú • eredményei közé számíthatja, hogy a bűnnel szemben feltámadni szokott erkölcsi érzékenység, természetes szeméremérzet prüdériává minősült s világszerte elhomályosult. Ez a Franciaország hasonlóvá lett a piros almához, mely belül már javában rothad. A szabadság klasszikusnak nevezett szigete, Anglia, mely a modern népek közül elsőnek dicsekedhetett magna charterlibertatum-mal, az angol szabadság aranybullájával és népképviselettel, az az Anglia ötszázados belső harc után a szerencsés külső körülmények közrejátszása mellett kifelé szabott irányt a fölszabadult erők érvényesülésének. Megszerezte a tengerek uralmát, brutális önzéssel tiport keresztül félvad népeken s kapart össze magának az anyaországnál százszorta nagyobb gyarmatbirtokot. S mig önmaga javára a korlátlan fejlődés híve, addig másokat jogos és természetes fejlődésükben is megakadályoz. Az európai egyensúly fölbillenésének jelszavával mesterien tudja egymásra haragítáni a szárazföldi hatalmakat. Ez a politika izentette meg a németnek Angliával most is a háborút s tömöríttette ententeba az angol-, francia- és orosz államokat. Az angol önzés, a francia revanché kezett fogott Közép-Európa megtörésére a szláv ambícióval, melynek félelmes szerve, a cárizmus, a befelé való fölszabadítás, az intenzív fejlődés helyett az extenzív fejlődés, a terjeszkedés falánk vágyának izgatásával csalja meg népét. Hozzájuk csatlakozott a Itália, a mohó Szerbia és Montenegro. Bár más-más formában, de mindegyikükben az „elavult" történeti keretek szétzúzásának, a korlátot nem tűrő nemzetiségi érvényesülésnek, fölszabadulásnak fanatikus láza dolgozott. A határtalan és a szomszéd népek létérdekeit fenyegető érvényesülési vágyak e chaosának állta útját Németország és a monarchia, midőn jogos önvédelemből kihúzták kardjukat a hüvelyből. Ezzel kitört a világháború és mi — sajnos — újra nagy időket élünk. Mintha a pokolnak is minden bilincse szétzuzatott s minden sötét hatalma a földre szabadult volna : gyász, pusztulás, könny- és vérpatak mindenütt. De mi, kedves ifjak ebben a milliók vérét ivó, rémes háborúban immár két év óta becsülettel,