Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1914

17 és kötelességtek pontos teljesítésével igyekezzetek a hazának szolgálni. Ébredjetek tudatára e nehéz napokban a diákság gyönyörű hivatásának : helyettesítsétek a harcmezőn küzdő férfiakat, nehogy a nemzet eleven organizmusa megmerevedjen ; fogjátok meg a kalapácsot, a kapanyelet s tegyetek nélkülözhetővé mindenkit, aki vérét viszi áldozatul a haza oltárára. Kérünk továbbá benneteket, hogy foglaljatok be minket mindennapi imádságtokba és kérjétek a mindenható Istent, hogy segítsen és védelmezzen bennünket kötelességünk hü teljesítésében. Most pedig hadd szóljak még néhány szót a mi nevünkben, akik a mai nappal végleg távozunk ezen iskola falai közül s kilépünk az életbe, hogy ott megkezdjük azon fáradságos és nehéz munkát, amely reánk várakozik. Főtisztelendő Igazgató Urunknak, szeretett Osztályfőnök Urunknak és a Tanári Kar mindegyikének újból és külön is hálás köszönetet mondunk a velünk szemben tanúsított atyai gondoskodásukért, ígérjük, hogy ápoljuk és megbecsüljük magunkban a vallásos érzületet és a meggyőződésen alapuló erős hitet, a hazát pedig nem üres fogalomnak tekintjük, hanem olyan földnek, amelyért minden pillanatban szívesen halunk. ígérjük, hogy az intézet védőszárnyai alól kikerülve is megtartjuk szeretetteljes intéseiket s akkor majd az élet zajos forgatagában sem fogunk elmerülni, hanem mindig jellemszilárdan állunk ellen az ezer meg ezer alakban jelentkező csábításoknak. Szeretett Osztálytársaink ! Kedves hazánk hivó szózatára az a fontos pillanat, midőn az iskola padjait elhagyván az életbe kilépünk, nem veletek együtt történik. Épen ezért sokkal fájdalmasabb a távozás nélkületek azon intézet falai közül, ahol alapot teremtettünk magunknak jövő kiképzésünkre. Csak arra kérünk benneteket, hogy a barátságot, melynek gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza, egyesült erővel ápoljuk lelkünkben. E barátság alapja a kölcsönös megbecsülés és szeretet volt egymás iránt és eszményeink iránt. Ezt a barátságot, mint drága gyöngyöt kell őriznünk és becsülnünk, mely annál értékesebb lesz, minél inkább múlnak az évek fölöttünk. Bizalommal nézek a jövőbe! Szemetekben látom ragyogni a reménynek, a boldog jövőnek szivárványszineit. Nemes törekvéseitekre szívből kívánom az Istennek bő áldását és a magyarok Nagyasszonyának közbenjárását. Isten veletek!" Az ifjak bucsuzása után Blazovich Jákó, a VIII. o. főnöke 2