Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1914

13 Vannak közöttetek, akik e mai nappal középiskolai tanulmányaikat befejezték és végbucsut mondanak az intézetnek. Kedves Fiaim ! Az a bizonyítvány, melyet nektek adunk, belépő-jegy az életbe, ahol igen komoly kötelességek teljesítése vár reátok. Jegyezzétek meg magatoknak, hogy az a bizonyítvány még nem tesz benneteket férfiakká és jó hazafiakká, hanem a vallási és hazafias kötelességek teljesítésén alapuló férfias nemes jellem, mely nélkül az érettségi bizonyítvány csak hitvány cafrang, mint a fényes ruha, mely becstelen szivet takar. Ezt a férfias jellemet őrizzétek meg tisztán és szentül nemcsak a bekövetkező nagy harcban, hanem majd abban a küzdelemben is, mely a béke napjaiban várakozik reátok. Ez lesz a valódi érettségi bizonyítvány, mely nem hitvány papirosra, hanem lelketek mélyébe van irva. Azt szeretném megérni, ha majd később, érettebb korotokban látogatást tesztek ebben az iskolában, ahova nyolc évnek sok emléke fűz benneteket, elmondhassátok : Hű maradtam azon eszmékhez, melyeket itt lelkembe oltottak ; hű maradtam az Istenhez, hazámhoz és ezen iskolának hagyományaihoz. Mi szeretettel fogadunk benneteket és osztozunk abban a dicsőségben, melyet a harctéren szereztek. Akkor nem lesztek névtelen hősök, mert megörökítjük neveteket intézetünk évkönyveiben, hogy mindenkor nemes példákul álljatok a jövő nemzedék előtt. Véssétek szivetekbe mindnyájan azon intelmeket, melyeket az atyai szeretet és gond sugallt. Itt az Isten oltára előtt figyelmeztetlek benneteket, hogy le ne térjetek a becsület és erkölcs útjáról és ha a haza véreteket kívánja, arra az ezeréves vértől és könytől megszentelt oltárra tiszta és mocsoktalan honfivért áldozzatok. A tanári kar és az egész ifjúság szeretete kísér benneteket a harcmezőre és buzgó imádságunk száll az egek Urához és a magyarok Nagyasszonyához, hogy legyenek veletek a nagy küzdelemben ; öntsenek erőt karotokba, bátorságot szivetekbe, türelmet és kitartást a szenvedésekben, soha nem lankadó hitet és bizalmat még a véres harcok között is. Áldjon meg benneteket az Atya, Fiu és Szentlélek Isten. Amen !" Szentbeszéd után az ifjúság a Hymnust énekelte és visszatért az elemi iskolába, hol egyik teremben a tanári kar és az egész ifjúság összegyülekezvén, Sulyok Dezső VIII. o. tanuló a következő beszéddel búcsúzott hadbavonuló társaitól : „Szeretett búcsúzó Társaim ! Nekünk most el kell válnunk. Ugyan kinek van olyan kemény szive, hogy a szó : elválás, meg ne