Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

54 val, tüzjellel stb. is táviratoz. Fő az, hogy hosszú és rövid jeleket adhasson a távolba. Ezen hosszú és rövid jelekből — a vonalakból és pontokból — áll ugyanis az u. n. Morse ábécé, amelyet már a másodosztályú cserkésznek is tudni kell, s amely a távírás alapja. Ide igtatjuka Morse-jelek egy részét, úgy ahogyan a CserkészŐrszem azok megtanulását ajálja s megkönnyíteni igyekszik. agár béresgyerek céklarépa d délkelet e ez f falitábla g gázkályha h haramia i iga J japán császár k kákatő 1 lapátnyele m málé n néma ó óvónő P paláskőzet r ruházat s salamon t tó urasag viharos ég zászlóanya Ezeket a szavakat kell csak megtanulni s akkor tudjuk a betűket és jeleiket. Mindegyik szó azzal a betűvel kezdődik, amelynek jelölésére szolgál ; a benne levő hosszú magánhangzók a vonalakat, a rövidek pedig a pontokat jelentik. Persze ezen jelek küldésének módját külön is meg kell tanulni aszerint, hogy milyen eszközünk van erre a célra. A cserkészek leginkább a zászlójelzést használják. S híradáskor három-három ember áll szemben egymással. Egy a zászlóval küldi a jeleket, melyeket a parancsnok diktál ; a másik figyeli a hozzájuk érkezőket s a harmadik irja a figyelő által felvetteket. Ügyesség és gyakorlottság által sokra viheti a cserkész ezen a téren. Éjjel lámpával adnak rövid és hosszú tűzjeleket az üzenetek továbbítására. Mindez felesleges, ha a csapat dróttalan (szikra-) távíróval van ellátva. Ez éjjel-nappal egyformán működik, s nagyon könnyen lehet 15—20 km. távolságon belül érintkezni velük. De fontos, hogy az egybetartozó csapatok akkor külön jeleket állapítsanak meg a betűk számára, mert különben nem tudják megakadályozni, hogy az ellenség meg ne értse izeneteiket, ha annak is van felvevő állomása ! Persze azoknak a cserkészeknek, akik a szikratávírót kezelni akarják, előzőleg alaposan meg kell ismerkedniök