Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

52 De arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ilyen kivonulásnak határozott célja legyen, megállapított rendje és beosztása, mert különben terv nélküli kóborlássá alacsonyodik. Mindenki igyekezzék a kivonulásra kényelmesen elkészülni, magát a szükséges élelemmel ellátni ; jó cipőt húzzon, a lábát faggyúval kenje meg, hogy ki ne sebesedjék a lába. A csapatok kíméljék magukat. Ahová eljuthatnak vonaton, oda gyalog csak akkor menjenek, ha a vidék érdekessége, vagy a cserkész-gyakorlat természete megkívánja és megérdemli. Minden gyaloglásnál előre meg kell tudni, hol kell és lehet szállást kapni, nehogy a a csapat zavarba jöjjön. Gyakorta tartson a csapat pihenőt alkalmas helyeken, hogy a természeti szükséglet elvégezhető legyen és a túlságos kifáradás kedvetlenséget ne okozzon. Borús és esős időben a gyaloglás kevésbbé veszedelmes, mint napsütésesben és poros úton, mert ilyenkor napszúrás és ájulás veszélye fenyeget, ha nem vigyázunk ! Ha valamely majorban, vendéglőben vagy magánházban szállást kapunk, viselkedjünk illedelmesen, hozzunk mindent reggel rendbe, hogy alkalmatlankodást ne okozzunk. Köszönjük meg szives szavakkal, mert így ajáljuk legjobban mozgalmunkat. — Tilos utakon, réteken, vetésekben, vasúti területeken, fiatal erdőültetvényesben ne járjunk, mert kárt teszünk és a mezőőrökkel gyűlhetik meg a bajunk. Ha mégis megesik, hogy figyelmeztetnek bennünket valamire : ne feleljünk durván, hiszen csak kötelességét teljesíti az őr ! Kivonulás alkalmával legyen nyitva szemünk és gyakoroljuk az egyik leghasznosabb és legjellegzetesebb cserkész-munkát: a megfigyelést és következtetést. Nem lesz annyi gondatlan és nemtörődöm ember azokból, kiket a cserkész-gyakorlaton a megfigyeléshez hozzászoktattak s akik megtanultak mindennek a végére járni. Sajnos, hogy azt a megfigyelő-képességet, amelyet kiskorunkban nyelvi és egyéb tudások szerzésére használunk valamennyien, később alig gyakoroljuk, sőt teljesen elnyomorodni engedjük. Pedig valamennyien bámuljuk az indiánokat, a detektiveket, az ügyes katonai járőröket, akiknek mi sem kerüli el a figyelmét, akik sokszor csekély jelekből biztos következtetésekkel tudják szolgálni az ügyet^mely rájuk van bizva. Nem azt akarja a cserkészet, hogy minden tagja kész detektív legyen. Nem is kiván e téren semmi gyakorlatot — hiszen a társadalomban egyenesen erre az ismeretre nincsen szükség, ha-