Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

16 egész művelődésünk a ker. hit ideálizmusra nevelő talajából fakadt és a vallásos meggyőződésen alapult. Annak gyengültével gyengülnek aztán mindazok a tényezők, amelyeken társadalmi, nemzeti és művelődési viszonyaink biztonságban s fejlődő képességben voltak. Bizonyos fagyasztó következetesség tapasztalható a nevelődő ifjúságnál. A társadalom felfogásában látja, hogy az emberek csak a pénzt becsülik; hogy azzal minden elérhető; hogy annak megszerzése végett az emberek a legfontosabb erkölcsi elveket is félredobják ; az igazságossággal éppen semmit sem törődnek és amúgy is mindent megengedettnek tartanak. Aztán tapasztalja, hogy azok az emberek, akiket semmiféle magasabb életfelfogás sem gátol céljaik elérésében, akik erre minden eszközt felhasználnak : sokkal jobban tudnak érvényesülni, mint mások. Hogy a társadalom a pénz és hatalom előtt szemet huny és mindent elfelejt, bármiféle szenny tapadjon is annak a pénznek vagy hatalomnak a megszerzéséhez. Hogy az „élelmesség" — ahogyan mondani szokás — sokkal könnyebb, mint a megfeszített munka s mégis nagyobb megbecsülésben részesül: nem természetes-e, hogy ezt a világfelfogást teszi cselekedeteinek irányítójául ő is ! Ő sem fog ideálista és önzetlen lenni. Ő is inkább feltaláló szeretne lenni, mint életét komoly munkában leőrölni. Arra vágyik ma minden ifjú szinte, hogy feltaláljon valamit, ami hamar gazdaggá tenné s nem kívánkozik olyan pályákra, ahol kitartó munkára van szükség s meggazdagodásra kevés a kilátás ! Ő is érvényesülni akar minden áron s belenevelődik abba a gondolatba, hogy a felebaráti szeretetnek, a szerénységnek és udvariasságnak csak addig szabad a szivünkben helyet adni, mig az anyagi áldozatokkal nem jár, mig a magunk érdekeit nem veszélyezteti. Ezért nem akar másokkal együttmunkálkodni, mert így egyéni tehetségeinek érvényesítésében hiszi akadályozva magát. Ezért nem akar engedelmeskedni sem, mert ez az önérdek feláldozásával jár. Azért nem szent előtte a haza ; ezért nem tud áldozni sem pénzt, sem munkát a haza érdekeiért még csak gondolatban sem a mai ifjúság nagy része — mert mindez ellentmond anyagias és a vagyon felől bírt felfogásának. Belenevelődött az a cinikus élefelfogás, hogy mindaz, ami önön érdekünk ellen történik : legalább is esztelenség. Mondottuk^hogy ez rettenetes és hideg okosság. De okosság és következetesség. Mert ha nincsenek ideális értékek életünkben ; ha az anyagi javak és élvezetek érnek legtöbbet : akkor hogyan követelhetnénk az ifjúságtól, hogy az másért munkálkodjék és dolgozzon.