Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

14 tói, hogy ezen ismereteknek legalább alaprendszerével az élet számára felövezze s ellássa tanítványait. „Tudni meg tudni, minél többet — követelődzik az élet — mert a tudás segít érvényesüléshez és az ad tartalmat az életnek." S csodálatos, hogy minél jobban harsogja az iskola felé ezt az élet, annál kevésbbé fogadnak szót neki az iskolába járó ifjak. Annál inkább kifejlődik bennük bizonyos ellenszenv a tudással — már t. i. az iskolában nyerhető tudással — szemben. Mindenki tudja, hogy az ifjúságban nem veszedelmes tünet a tudományok után való vágyakozás. Hogy amenynyire csak lehet, könnyebb végét fogja a dolognak és csak annyit tanul, amennyit muszáj ! Igaz, hogy ez mindig így volt, de azért a múlthoz képest mégis hátrányosabb a mai állapot, mert akkor az a „muszáj" sokkal többet jelentett, mint ma. Többet jelentett azért, mert az életben nem érvényesült annyira az igazságtalan pártfogolás, mint manap, amikor állások elnyerésénél első sorban szokott tekintetbe jönni. De többet jelentett azért is, mert volt az ifjakban bizonyos nemes ambíció és a társadalomban volt érzék az iskolai munka megbecsülésére. Mindez serkentette az ifjakat, hogy kitegyenek magukért, hogy a bizonyítványuk is minél jobb legyen. így aztán beléjük nevelődött a munkaképesség és a munkakedv is. És a mai társadalom élvezetvágyának éppen az egyik nagy és káros hatása az iskolába járó növendékekre, hogy a munkakedvet nem engedi kifejlődni bennök. Nem is csoda ! Mindig az hallani : minek erőltetnéd magadat; minek neked a jó bizonyítvány; minek a latin nyelv, minek számtanból annyi mindent összetanulni ; miért ölnéd fiatal napjaidat az unalmas könyvekbe stb. Ennek meg kell szülnie az eredményét! Az ifjú a legcsekélyebbre szorítkozik. Minden nehézségtől és erőfeszítéstől irtózik. Minden vágya az lesz, hogy minél könnyebben és hamarabban lehessen valami. Valami, akármi is, csak biztos legyen, hogy gond és küzdelem ne keserítse életét, amelyet ennek a gondnak és küzdelemnek még a gondolata is tűrhetetlenné tesz előtte. Komoly életfelfogása az így nevelődött embernek hogyan lehetne! Annál inkább sem lesz, mert a természetfeletti befolyás sem segíti ezt ma már elő a legtöbbnél. Addig, míg a társadalom vallásos volt, a mai iskolai nevelés vallásos iránya egészen másként hatott a növendékre, mint manap. Akkor az ifjú, még a leglustább is, folyton érezte vallásának hatását, ösztönző, buzdító bátorítását és erősítését. Amikor ennek meg nem felelt : tudta, hogy