Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1910

10 szuszogott a kocsi padlóján. Lajos a sarokban összezsugorodva bóbiskolt. Károly és Koszta egymásnak dőlve aludtak, ölükben pedig lábak is, fejek is hevertek. Minden kényelmetlenség mellett mégis édesebb és emlékezetesebb volt e pihenés, mintha selyempárnákon aludtuk volna át az éjszakát valamely előkelő szállodában, annyira el voltunk csigázva a tengeri utazás szenvedéseitől. Alig bontakozott ki a vonat az Abruzzók vadregényes, erdős völgyeiből, egy messzeterjedő sikság panorámája tünt elénk, környezve halmokkal, melyeken itt-ott várromok voltak láthatók. A látóhatáron pedig gyönyörű és fenséges kép ragadott el mindnyájunkat : a szent Péter-templom kupolája ragyogott a reggeli napfényben. Egyszerre harsogó éljenzés hangzott minden szájból. Majd megzendült a „Hol szent Péter" kezdetű pápai- és a magyar hymnus, melyeket a szántóföldeken dolgozó olasz földmívesek csodálkozva hallgattak s a férfiak kalapjukkal, a nők pedig kendőikkel integettek felénk. Minél közelebb értünk az örök városhoz, annál nagyobb lett az izgatottság. Se vége, se hossza nem volt a sok kérdésnek, melyekkel osztályfőnökünket ostromoltuk. 0 egy pillanatra sem vesztette el türelmét, csak folyton arra figyelmeztetett bennünket, hogy holminkat rendben tartsuk és minden rendelkezését katonai pontossággal teljesítsük. Komoly Ígéretet tettünk, hogy semmi panasza sem lesz ellenünk. II. Első nap. Április 20. Épen kilenc óra volt, midőn vonatunk a római központi állomásra (Stazione centrale) berobogott. Nagy sereg zarándok tódult a kijárat felé, közöttük mi is, összefüggő erős falanxot képezve. Osztályfőnökünk folyton szemmel tartott bennünket, hogy senki el ne keveredjék a tömegben vagy holmiját el ne veszítse. Az állomás előtti nagy tér tele volt üvöltő fiakkerosokkal. A szokatlan lárma, a meglepő élénkség, a ragyogó tavaszi nap s mindenekfölött az a tudat, hogy Rómában vagyunk, nagy hatással volt reánk. Kocsikra ülvén, nemsokára a világváros zajos utcáin át robogtunk a Sancto Carlo nevü zarándokház felé, mely a Péter-templom mögött francia apácák gondozása alatt van. Példás tisztaságú, kényelmesen bútorozott szobák, még hozzá nyájas, barátságos arcok vártak bennünket. Egyszerre otthonosan éreztük magunkat. Egy negyed óra alatt elhelyezkedtünk, rendbe-