Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1910

4 Ocsovszky Kázmér olyan férfiú volt, akiről csak tisztelettel és szeretettel lehet szólni. Tiszteletet érdemel puritán jelleme, mély vallásossága, erős hazafisága és a pedánssággal határos szigorú pontossága, mellyel tanári, igazgatói és házfőnöki kötelességeit teljesítette ; a hálás kegyelet és szeretet hangján emlékeznek meg róla mindazok, akikkel csak érintkezett, leginkább pedig azok, akik szivéhez nőttek : rendtársai és tanítványai. Az ifjúságnak valódi atyja, rendtársainak szerető testvére volt, akinek ajkáról a haragnak nyersebb szavát soha nem hallották ; a szülőkkel és vendégekkel való érintkezésben nyájas, kedélyes modora mindig őszinte szivből fakadt, mert a színlelést nem ismerte ; a jóság és emberszeretet állandóan arcán és szemeiben ragyogott. A nyilvános szereplést kerülte, szobája volt mindene, ahol napirendjét szigorúan megtartván, irodai teendőinek elvégzésében és folytonos nemes önművelésben töltötte idejét. Még rövid útra is nehezen vállalkozott s fizetését jótékonyságra és tudományos művek megszerzésére fordította. Gazdag ismereteit azonban sohasem fitogtatta. Azon férfiak közé tartozott, akikről a világ keveset tud, de akik csöndes munkásságukkal és emberszeretetükkel a béke áldását és a szeretet melegét árasztják mindazokra, akikkel érintkeznek s ércnél maradandóbb emléket hagynak embertársaik szivében. Ocsovszky Kázmér is megörökítette emlékét a pápai gimnáziumban azzal, hogy az ifjúság iránti atyai szeretete és szigorú kötelességtudása mindenkor nemes példakép ragyog előttünk. Legyen áldott a jó tanár és szerető rendtárs emléke !