Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1910

27 nyolcadik századból valók. Az egész bazilika mintegy két részre oszlik, melyeket a confessio-oltár választ el egymástól. E mellett lépcsőkön mentünk le a gyönyörű mozaikokkal díszített kriptaszerű altemplomba, hol a sokat szenvedett, küzdelmes életű IX. Pius pápa síremlékét láttuk. Hosszabb ideig gyönyörködtünk meglepő szépségében és hallgattuk áhítattal osztályfőnökünk elbeszélését a a nagynevű és szent életű pápáról. Minthogy a Szent Lőrinc bazilika a temető tőszomszédságában van, azért osztályfőnökünk buzdítására azt is megtekintettük. Nem is bántuk meg, mert arra a pazar fényre és remek művészi síremlékekre, melyeket ott láttunk, nem voltunk elkészülve. Valóban elmondhattuk, hogy a mély hit és gyöngéd kegyelet egyesül ott a művészet fenségével. Mivé lehet varázsolni az enyészet szomorú tanyáját ! Több síremléken dombormüveket láttunk, amelyek megható jelenetet ábrázolnak. A többi között nem felejtjük el egy anya síremlékét, amelyen a halotti ágyon fekvő anya—arcán lehelletszerű finom fátyollal — volt fehér márványból kifaragva s körülötte zokogó kis gyermekei ; a ravatal fejénél a mély fájdalomba merült férj. Majdnem mindegyik síremléken szebbnél szebb emlékmondatokat olvastunk, melyek jobbára a föltámadás reményét fejezték ki. A temetőnek csak egy részét jártuk meg, de ez is elég volt arra, hogy mély megilletődéssel távozzunk e műkincsekben gazdag helyről. Osztályfőnökünk említette, hogy az olasz nagy városok temetői majd mindenütt ilyen művészi értékű síremlékekkel bírnak. A temetőt elhagyván, azonnal villamosra ültünk s rövid idő alatt a Szent Péter térre jutottunk. Szállásunkon már vártak a jó apácák az ebéddel. Sokáig elbeszélgettünk, mert osztályfőnökünk kijelentette, hogy délután már nagyobb kirándulást nem teszünk. Nem akart egészen kifárasztani bennünket. A harmadfél nap alatt úgyis igen sokat láttunk és tapasztaltunk. Öt óra felé fölmentünk a Janiculus-halomra, hol az olasz szabadsághősnek, Garibaldinak hatalmas érclovagoszlopra áll. Innen szép kilátás nyílt Róma városára. Visszatérőben sok utcai gyerek állta utunkat és pénzt koldultak tőlünk azért, hogy cigánykerekeket hánytak. Ezt nálunk csak a cigányok teszik, mert a magyar fiúban, ha földhöz tapadt szegény is, sokkal nagyobb az önérzet, semhogy az idegenektől kolduljon. Ezzel kapcsolatban osztályfőnökünk sokat beszélt az