Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1910

hogy siremléke Velencében a Santa Maria dei Frari nevű templomban van, tanítványaitól azon síremlék mintájára, amelyet a mester Bécsben egy osztrák főhercegnő emlékére alkotott. Ezen négy nevezetesebb műemléken kívül még különösen megjegyeztük Augustus császár szobrát és a Nilus folyót ábrázoló csoportot, amelyek egy nagy teremben vannak. Az utóbbi kolosszális férfialak fekvő helyzetben, körülötte nagyszámú gyermeksereg. Képtelenek lettünk volna arra, hogy a vatikáni múzeum öszszes műemlékeit emlékezetünkben tartsuk, azért csak az említett szobrok szemlélésében gyönyörködtünk, amelyek gimnáziumi tanulmányainkban is előkerültek. Azt a meggyőződést szereztük a látottakból, hogy a klasszikus kor különösen az emberi test mesteri ábrázolásában halhatatlan dicsőséget szerzett. Sajnos, hogy kifogyván az időből, a Vatikánt el kellett hagynunk s így sem Raffael gobelin-jeit, sem a vatikáni könyvtárt nem láthattuk. Innen egyenesen a Szent Péter templomba mentünk, hogy a délutáni ájtatosságon részt vehessünk és a sixtusi énekkar felséges melódiáiban gyönyörködhessünk. Amint a Szent Péter térre értünk, megbámultuk azt az embertömeget, mely ott nyüzsgött és a bazilika felé tartott. Sokan székeket vittek magukkal, hogy a hosszú ájtatosság alatt leülhessenek, mert a Szent Péter templomban padok nincsenek. Első látásra azt hittük, hogy a tengernyi nép, mely a téren hullámzott, a templomban el nem férhet. Pedig mennyire csalatkoztunk ! Még háromszor annyi embert is könnyen befogadhatott volna, mert a templom előrésze és a mellékhajók üresen álltak. A Miserere alatt majdnem halotti csend volt az óriási templomban, mert a mélységes bűnbánat, esdeklés, sirás és zokogás akkordjai még azokat is bámulatra ragadták, akik a szertartást nem értették s csak kíváncsiságból lépték át a bazilika küszöbét. Mindenki a szentély felé törekedett, hogy jobban hallhassa a megrázó karéneket. Ebben a nagy tarka tömegben talán Európának minden nemzetsége képviselve volt, sőt — amint hallottuk — Amerikából is jönnek Rómába a nagyheti időre. A szertartás végeztével, mikor már a tömeg oszladozni kezdett, a confessiooltár körül nagy csoportosulás történt. Osztályfőnökünktől megtudtuk, hogy régi szokás szerint a bibornokok ilyenkor az oltárt