Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1907

4 mint ti vagytok most. S mivel tudom, hogy hasznotokra válik példája, följegyzem számotokra emlékét. Díszesen kötött könyvben tartogatta mindama leveleket, amelyeket jóságos, szerető édesanyja írogatott neki. Az édesanyai gyöngédség és páratlan okosság e műremekének homlokára egy-két lapot írt egy valaki, aki nagyon szerette ezt az ifjút s neveléséről gondoskodott. Ezekről a lapokról veszem én ezt a néhány sort, hogy bölcs tanácsként útravalóul raktározzátok el elmétekbe, midőn végleg kiléptek az intézetből . . . „Búcsút veszünk ma mindörökre s ugyanazt mondhatom neked, amit az evangélium mond Jézusról : In finem dilexit eos: mindvégig szerette őket. Ismerem természetedet, mert sokáig ismergettem; ismerem a kört is, melyben működni fogsz majd, mert ugyancsak e körben nevelkedtem én is s benne is éltem, míg csak meg nem tanultam kevésre becsülni. Ennekokáért tőlem telhető minden erővel három nagy elvet iparkodtam szívedbe vésni. Ezekről soha sem szabad megfeledkezned, ha az életben az akarsz lenni, amit Isten elvár tőled : szüleidnek méltó fia, egy jó család neve viselője s hivő keresztény férfiú. Azért hát őrizd meg, drága jó fiam, mindig Istennek félelmét, szívedben folyton ápold a családi kör szeretetét, útmutatód szünet nélkül a becsületérzés legyen. „Édesanyád e leveleiben üdvös tanácsokra lelsz s ezek vezetőid lesznek ez úton. Ezért akartam, hogy összegyűjtsd és őrizd meg őket; hogy ha életed bármely szakában elolvasod, találkozzál vele s áldást mondj reá, áldást a kézre, amely vezetett gyermek-, ifjú- s ki tudja, tán még férfikorodban is. Nem tudod még, mi az édesanya s meg sem is fogod az napig érteni, amelyen elveszíted. Gyarló ember gyászos kiváltsága, hogy míg vesztét nem siratja, birtoka valódi értékét nem tudja !