Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1906

14 sitik a különféle kertek előnyeit, legtöbbször a renaissance-stílust a természeti kertekkel, amaz a lakóházra és környezetére, ez pedig a kert távolabbi részeire szorítkozik. E kertek nagyfontosságú nemzetgazdasági tényezők, de nagy hasznára voltak magának a növénytannak is, mert úgyszólván ezek tették lehetővé a világ minden részéből összehordott fáik révén a növényrendszertan kialakulását. Az ember szépérzéke a költészetben, különösen pedig a népköltészetben is nagyon sokszor felkeresi a növényeket; beléjük önti lelki világát, a növények a nép érzelmeinek, örömének, bánatának lesznek részeseivé olyannyira, hogy maga a költészet úgyszólván a népnek a fához, virághoz, fűhöz, patak-, folyamhoz való viszonyán alapszik. így volt ez minden népnél, minden időben, még a homályos mithologiai korban is. A magyar népnek is annyi szép költeménye foglalkozik a növényekkel, hogy felsorolásuk maga meghaladja e rövid értekezés terjedelmét. Az embert legnemesebb vonása, a vallás is szorosabban fűzte a növényekhez. Mindazt, amit maga körül látott, ami az ő akaratának nem engedelmeskedett, a feje fölött ragyogó Napot, a világító Holdat és csillagokat, melyeket a körülöttük végbemenő jelenségekkel együtt csak csodálni, de megérteni nem tudott kezdetleges műveltségével, félelmes hatalomnak gondolt, mely imádásra késztette. így támadt az égi testek imádása mellett az általános természetimádás. Minthogy pedig az ember sohasem szerette az elvont fogalmakat, kezdettől fogva azon volt, hogy a fogalmat valami tárgyhoz kösse, hogy a fogalomnak alakot adjon. Ez alakok eleinte kövek, később fák, még később emberek voltak. Természetes szent helyek voltak az erdők, de szentek egyes fák is, amennyiben hitük szerint azokban laktak az ártani és használni tudó szellemek, isteni lények (démonok), akik közül egyesek később kiváltak és mint főistenek, a nép műveltségi fokának megfelelő legtökéletesebb tulajdonságok birtokosai voltak.

1) Ha még maga a müveit ember is megdöbbenéssel tekint föl egyes faóriásokra, melyek tér- és időbeli méreteikkel az embert csekélységének bevallására késztetik, semmit sem csodálkozhatunk azon, ha a régi és vad népek oly nagy tiszteletben részesítettek és ') Szutórisz: i. ni. 343.