Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1905

- 22 — irtásának kell betudni a pusztulást. De hogy melyek ezen okok, azt még csak nem is sejti ! Ameddig vándor madarainkat nem védik nemzetközi törvények, addig csak fogynak, évről-évre kevesebb lesz a búcsúzó és még kevesebb a visszatérő madár. Vizi madaraink közül, amelyekre nézve pedig hazánk Kánaán földje volt, sokat már magunk is számüztünk magunktól elfoglalván tőlük a megközelíthetetlen mocsárterületeket s ezzel megfosztván őket táplálékuktól, otthonuktól. Ilyenek a daru, kócsag, gulipán, kanalasgém, gólyasneff.

1 Ezek már letünöben vannak nálunk, megmenteni nem tudjuk őket; védjük tehát a többi madarat, amely még alkalmazkodik a nagyon is megváltozott viszonyokhoz és a sok zaklatás mellett is állandóan visszatérő lakója hazánknak. Összefoglaltam az előzőkben mindazt, amit az apró madaraink érdekében tennünk kell, hogy pusztulásukat a kultura rohamos haladása mellett legalább késleltessük, ha már megakadályozni nem tudjuk. Van ugyan az elmondottakon kivül sok más mód is, de ezek mind helyi viszonyoktól függnek, ezeket általános szabályba egybefoglalni nem lehet. Végső szavam pedig az legyen hozzátok kedves tanítványaim, amit egy hires ókori iró mondott, hogy : „Bánjatok úgy az állatokkal, mint állatokkal, de úgy, mint eleven állatokkal." Dr. Horváth Cézár. 1 Természet. IV. évf. XIX. sz. 7.