Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1905

— 9 -, Mielőtt ezeket felsorolnánk, nézzük, van-e egyáltalában hasznos és káros madár. A természet maga nem ismer sem hasznos, sem káros, hanem csak szükséges madarat, mely arra való, hogy elvégezze az élő természetben azt a munkát, melyet más teremtmény el nem végezhetne. De nemcsak a madár, hanem minden más élő lény is csak szükséges szervezet a természet háztartásában. A haszon és a kár fogalmát csak az ember gazdasági érdeke teremti meg; hasznossá és károssá az emberre nézve a madarat maga az ember teszi azon eljárásával, mely minden gazdaság lényege, hogy t. i. a termesztményeket tömegekbe zsúfolja feltörvén a gyepet és bevetvén oly maggal, mely tömeges termést ad s ezzel megadja tömegesen a táplálékot olyan madaraknak, amelyek különben a természet szempontjából, normális viszonyok között sem haszon, sem kár tekintetében föl nem tűnhetnének.

1 Amíg és ahol a természet szűz, érintetlen, addig és ott nincs is sem hasznos, sem káros madár, károssá az ember teszi, midőn megbolygatja a természet rendjét és sűrűn nagy tömegben termeszti a maga javára a gyümölcsöt és magvakat. E tömeges, dús táplálék azután elszaporítja és károssá teszi azt a madarat, amely vele él, de növeli egyúttal a természet rendjének megfelelőleg azon ellenségek számát is, amelyek az elszaporodott kártevő madárral táplálkoznak.

2 Nagyon is okkal-móddal kell tehát eljárnunk az Ítélethozatalban, mert ezt kivánja a madárnak, de meg az embernek is a java. Ismernünk kell a madarak életét teljesen s azért már az elemi iskolában tanítani kellene a természetrajzi ismereteknek e részét a gyakorlati élet követelményeihez képest kevesebb súlyt fektetve a rendszerre, mint a biologiára; minden államnak a maga területén rendszeres kutatások alapján kellene megállapítani, hogy melyek a hasznos és melyek a káros madarak s ezen az alapon megtenni a törvényes intézkedéseket. Hazánkban a hivatalosan összeállított és védelemben részesítendő madarak a következők: 1 Természettudományi Közlöny. XXI. k. 260. 2 Hermán Ottó : A madarak hasznáról és káráról. 29.