Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1904

— 15 szinü, hogy első sorban a nyalánkság vitte reá az embereket a gombaevésre s csak azután a szükség. Tudván azt, hogy a gombák, mint nitrogén-tartalmú rendkívül vizdús növények, igen hajlandók a megromlásra, rothadásra, a baktériumok tenyészésére pedig alkalmas talajul szolgálnak, ne szedjünk gombát a túlnedves, vagy épen rothadó talajról, sem pedig nedves időben, de még harmattal sem. Arra a tapasztalatra támaszkodva, hogy ha még a tökéletesebb növények is alkatrészeikre, orvosi minőségükre nézve változók az éghajlat, hely, talaj, idő stb. szerint, a gombák, mint legalsóbb rangú növények sem lehetnek e változások nélkül, s így megerősíthetjük a régiek állítását, hogy nincs ehető gomba, amelynek mérges voltát más valamely helyen ne tapasztalták volna, ellenben a gyanúsak, sőt a bebizonyodott mérgesek más helyen ártalom nélkül eledelül szolgálnak. Az éghajlat e befolyása mellett a hely is fontos. Legalább a tapasztalás azt mutatja, hogy az egyenlítői tájakon több a mérges gomba, mint a magasabb szélességi fokok alatt. Az oroszok pl. a más helyen mérgeseknek kikiáltott gombákat egészségük legcsekélyebb ártalma nélkül megeszik, továbbá már az a körülmény is megerősíti e tapasztalást, hogy a többi növények is tökéletesebbek a melegebb tájakon, mint föllebb.

1 Mérges gombák szomszédságából nem tanácsos gombát szedni. Kifejlődött, de ne túlérett korában szedjük a gombát. Sokszor hasznát vesszük a népies megkülönböztető jeleknek is. Ilyenek: a íöldön termő gombák általában veszedelmesebbek, mint a fán nőttek. Ezek közül is gyanúsak a csipös izü, erős szagú, mézgát kiválasztó fán termő gombák, gyanúsak továbbá a sürü erdőben növök. Az igen árnyékos és nedves erdőkben, barlangokban vagy a föld alatt termettek mind mérgesek, amelyek az erdő szélén, legelökön, ugar földeken, száraz réteken és bokrok közt nőttek, legkevésbbé veszedelmesek. Mérgesek a változó szinüek, ragadós, bibircses kalapuak, csomós végű, egyenetlen szárú, kellemetlen szagú, puha husú, hirtelen rothadó, a keserű, csipös, égető vagy összehúzó izüek. Mérgesek a belül üres szárú, metszési helyen előbb 1 Szilágyi I. i. m. 25.