Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

Bemutatom egynéhány virágát ezen ábrándos szómagyarázatoknak. Nem akarok külföldre nézni példákért, hanem saját régebbi nyelvészeinktől veszem őket. Kassai József a múlt század harmincas éveiben megjelent több kötetes szókönyve, teszem telve van jóizünél-jóizübb ilyen szófejtésekkel. A kecske szót pl. így magyarázza: „Én azt ítélem, hogy a kecske szó kicsinyített szó, de korántsem kecs, azaz csecs (tögy) szóból ; mivel hogy a hímkecskének nincsen tögye, nem tejel ; mégis kecskének neveztetik : hanem kecs hangszó ezen állatnak mekegésétöl, ekegésétől neveztetik kecskének (mint puly ! puly ! szóból lett pulyka !). De hogy-hogy lön a mekeg szóból kecske ? — Mert mekegöcske állat. Mekegöcské-böl lön me elhagyásával kegöcske ; kegöcske szóból pedig kecske keveredek." Igen jó az is, amit a kalács szó eredetéről mond Kassai : „Azt ítélem, hogy kalács-nok a gyökere lakik ige, jóllakik ige; ebből származik lakás, jóllakás névszó, lakás-ból pedig betücserével lakács szó. A lakács szokatlan szóból a nyelvszokás ezen megszokott szót alkotá betű áttéve: kalács." Még jobbizü a tokány név származásáról való véleménye. „Tokány húsnak mi a gyökere, — kérdi — honnét származik? — Ítéletemként jólakány-hó\ összevonással jókány, ebből tokány kerekedik. Valóban — teszi hozzá — a tokány, vagy helyesen bográcsban, gulyásosan elkészült lakány egész lakodalmi étele a magyarnak. Valamint a balászosan elkészült böjti hal-lakány jól mondatnék lialtokány-wák, annál is inkább, ha toklial-ból készítetnék." *) De Kassai még csak hagyján. Sokkal feltűnőbb, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának hat kötetes ú. n. Nagyszótára, amelyet Czuczor Gergely és Fogavasi János készítettek óriási szorgalommal s fejeztek be a múlt század hetvenes éveinek elején, tehát majd félszázaddal később, — szintén teljesen a régi nyelvészet ábrándos, gondolomforma elvei szerint készült. Ebben is csak úgy hemzsegnek a komikusabbnál-komikusabb szófejtések, íme mutatóba egy-kettő : *) Igazában a kecske török, a kalács szláv és a tokány oláh eredetű szó.