Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

- 32 kodásra és nevelésre is az öregasszonyokat találták eleinte legalkalmasabbaknak ; s a vénasszony elnevezés azután általánosan rajtuk ragadt a nevelő- és társalkodónökön. De talán még ennél is feltűnőbb a trágya szó jelentésfejlödése. Ennek tudvalevőleg manap nagyon is alpári értelme van. Ha a nyelvtörténet nem igazolná, sokan talán el sem hinnék, hogy egykoron a legelőkelőbb paloták lakói is szivesen nyelvükre vették a trágyát, mert még a 16. és 17. században is „édesség, csemege, nyalánkság, konfekt" jelentése volt a közhasználatban, így vettük át a latin nyelvből, melyben a tragea am. „csemege, édesség". Egy 16. századbeli szakácskönyvben ezt a följegyzést találjuk róla: ,,Ha töltött ángolnát akarsz csinálni, mosd meg a fejénél, a bőrét foszd alá, főzd meg szépen, csinálj malazsiás trágyát alá. A malazsiás trágyát igyen csináljad: az zsömlyét, avagy az szép fehér kenyeret szeletöljed meg szépen és pirítsd meg, azután hányd malozsába a kenyeret, hintsd meg fölül gyömbérrel." Ugyanebben a könyvben egy másik helyen ez van róla: „Törj bőven gyömbért össze nádmézzel egy mozsárban; ha ezt megszörzöd, aztán trágyád lészen." A mai ellentétes jelentésbe való átmeneteit nem nehéz megérthetővé tennünk. Valamint ugyanis egyes, különösen szárazabb eledelekhez trágyát adtak, ép úgy adtak, hogy megzsirosítsák, a földnek is trágyát; az ételek trágyája gyömbér, meg mazsola sat. volt, a földé pedig az állatoknak hulladéka. így forrott azután a két trágyának jelentése idő multával együvé; utóbb pedig teljesen a másikba csapott át, t. i. „ganaj

1' vált belőle. S hogy ez a fejlődéstörténet nem mese, élő bizonyság reá a székelység nyelve, mely a trágyának kétféle ellentétes jelentését mai napig ismeri és használja. Ezen példákból, mely

reket még százával meg tudnék szaporítani, láthatja az olvasó, hogy a nyelvnek belső életében ugyanaz ismétlődik, ami az emberi társadalomban, t. i. aki fölül van, gyakorta alákerül, s az alant levő viszont felülkerekedik : a gazdagokból szegény, a jóból rossz, az úrból szolga sat. növi ki magát és megfordítva. S midőn a nyelvészet eme változásokat vizsgálja és magyarázza, ugyanakkor a legélvezetesebb, legkellemesebb szellemi munkát *¥égzi, amely méltán megérdemli, minden müveit embernek érdeklődését.