Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

- 21 ban más véleményünk lesz a panyőka eredetéről. Ebben ugyanis azt találjuk, bogy a panyőka, ponyőka a nép nyelvében: 1. „kis háti ponyva" és 2. „pongyola" értelmű; panyőkdsan pedig am. „panyókára vetve, könnyedén". A „kis ponyva" jelentés világosan bizonyítja, hogy a panyőka, ponyőka a ponyva szónak ivadéka. Azonban nem ebből alakult közvetlenül, hanern a nép körében sok helyen ismert panyő, ponyő változatból -ka kicsinyítő képzővel (mint menté-bői : mentőke). Tehát panyőkdn venni magára valamely ruhadarabot, eredetileg annyit jelentett, mint „ponyva módjára", azaz: hátra terítve. Ebből az értelemből azután könyen fejlődhetett „pongyola" jelentés is. Kisfaludy Sándor a „Boldog Szerelem" c. dalgyűjteményében egy helyen így énekel : „A jövendő szép reménye Többnyire dugába döl". E szerint és a mai közhasználatban is, a dugába dől kifejezésnek értelme am. „megsemmisül, semmivé lesz, tönkremegy". Ebből azonban az eredetét senki sem tudná kiokoskodni. Sőt a nyelvtörténet sem ad semmi felvilágosítást a származásáról. Forduljunk tehát megint a népnyelvhez, tán megyünk vele valamire ! Úgy találjuk, hogy a duga szó Dunántúlnak több helyén ismeretes „hordódonga: fassdaube" jelentéssel. Ámde ez még nem vezet rá bennünket a dugába dől eredetének megfejtésére. Kutassunk tehát tovább ! A Táj szótárban mái' világosabb útbaigazítást nyerünk. Ennek tanúsága szerint ugyanis a balatonmelléki nép dugadült-nek mondja az olyan hordót v. más faedényt, melyről az abroncsok lepattogzottak ; Kemenesalján dugadillt am. „düledezett, ó, régi, hitvány

1'; a somogyi nép pedig ily kitételt használ: „Ojan dugába vőt, egészen össze vót döve, é van romóva". Ezen adatok most már világossá teszik előttünk a dugába dől származását, amely kétségtelenül Dunántúlra utal, ahol a duga szóalak máig használatban van. Eredetileg minden bizonnyal olyan hordóra v. faedényre mondották, melynek dongái (dugái) beestek, összedűltek. Mivel pedig ezzel a hordónak megsemmisülése járt, azért utóbb a dugába döl szólást általánosították (tágították) a szellemi v. erkölcsi „tönkrejutás, megsemmisülés" kifejezésére.