Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

- 18 kezÖ oláhság nyelvében cebare (ejtsd: csebáre) növénynév található, melynek ugyanaz a jelentése, ami a csaba iré-nek : akkor nem lehet többé kétségünk az iránt, hogy ez utóbbi szó igazában az előbbinek megbonosult ivadéka, melynek a Csaba névhez semmi köze sincsen. A csaba ive eredetéhez fűzött történet eszerint nem egyéb, mint utólag kieszelt nép-etymologia, amely Beythének tudálékos fejében születhetett meg, vagy akár magától a székely néptől is származhatott. Az előadott példákból eléggé kiviláglik, hogy a nép-etymologiák ha még oly naivnak, gyermekes dolognak tetszenek is, mindenképpen érdemesek a megfigyelésre és tanulmányozásra, mert a népnek élénk képzelete, nemzeties érzülete és tudásvágya nyilatkozik meg bennük — akárhányszor figyelemre méltó humorral. Igaz, hogy tudományos értékük nincsen; de hát vájjon különbek voltak-e a régi nyelvészek szómagyarázatai? Mikor ezek azt tanítják, hogy teszem a dohány dohos voltától kapta nevét, hogy Árpád am. aranypad, Nabukodonozor : napban kotorászó, kecske: inekegöcske, lőre: lé-erő sat., — vájjon ugyan külömb nyelvtudósok-e mint a nép, mely a káposzta szót a Káp-hoztá-ból származtatja? — Semmivel se ? Mégis mind a két fél értelmezéseit okulással és élvezettel olvashatjuk, mert az emberi értelem és képzelem csapongó játékát mutatják kedvesen s jóízű találékonysággal. Említve volt, hogy a szófejtésnek célja a szó eredeti jelentésének és hangalakjának megállapítása. A modern tudományos etymologia ezt a célt főleg három segédeszközzel igyekszik megvalósítani, t. i. a jelentésváltozásnak, a hangtörvényeknek és a szóalkotás szabályainak pontos ismeretével. Ezekre pedig azért van szüksége, mert a nyelv idő folytán egyre fejlődik, változik, átalakúl. Tehát a szavaknak és kifejezéseknek mind jelentése, mind alakja folytonos változásnak van alávetve. Átlag igen kevés szót és kitételt találunk, melyeknek mai értelme és formája megegyezik az eredetivel. Lássunk néhány példát eme változásra: Változik a jelentés, vagyis a szavaknak lelke : a ravasz teszem eredetileg „rókát" jelentett, ma pedig már am. „alattomos, cselvető"; a személy név egykoron „arc, ábrázat" értelmű volt, jelenleg meg am. „egfSn" ; az ildomos valamikor am. „okos", ma „illedelmes" ; szimatolni hajdan annyit tett, mint „ízlelni", s jelenleg az