Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

- 27 — irodalma, elvitázhatlan jele igaz hazafiságának s mégis tett vele a magyarságnak szolgálatot, midőn irodalmát — ha csak főbb vonásaiban is —- az idegeneknek hozzáférhetőbbé tette. Horvát Istvánnak nem volt lelkesebb követője, mint Gruber, aki a legnagyobb odaadással rajongott Horvát kutatásaiért. „Naprólnapra jobban meggyőződöm — irja Horvátnak 1825-ben — hogy ön tisztán lát s hogy ami nemzetünk valóban „universalhistorisch". Nem mondhatja senki, aki önnel együtt gondolkodik és vizsgálódik, hogy a mi nemzetünk nem egyetemes történeti jelentőségű, ősrégi nemzet. A történeti adatok beható vizsgálása oly világossá teszi ezt, hogy lehetetlen rá nem ismernünk ; akármit is beszéljenek mások „Nem hallik ebugatás menyországba ..." De ennyivel nem elégedett meg Gruber, hanem Horvátnak a magyarok öseredetéröl szóló müveit le is akarta fordítani németre; de csak egyet fordított le „Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történetéből" (Abriss der ältesten Begebenheiten cles ungarischen Volkes"). Kiadót hiába keresett ezen fordítására, nem talált, amiért is azt a Nemzeti Muzeum könyvtárában helyezte el.

1 73 éves volt már Gruber, amikor hivatalától megvált és Pozsonyban nyugdíjba vonult. Ugyanezen évben, 1833-ban, jelent meg utolsó elbeszélő müve „Margit", „eine magyarische Erzählung", mert magyar tárgyat dolgoz fel s a tétényi kastély az elbeszélés történetének helye. „A' magyar Szépeknek" ajánlotta s megokolja, miért irta németül: „Ezt a' kis munkát Nektek tisztelettel ajánlom. Vegyétek, kérem, jó sziwel, noha Német nyelvben irtain, tudván, hogy Magyarországban nem minden asszonyság érti a' Magyar szót. Nem valék hicleg költő ; fogadjátok tehát azt oly érzéssel, a' mellyel én papirosra hozám, és higyjétek el, hogy tsak azon fogok örülni, a' mi Néktek is tetszik." Két szív kedves kis történetét adja elő megszokott keresetlenséggel irt elbeszélésében. A tétényi kastély urának, Ujlakynak fia, ki épen most került haza a külföldről, hol tanulmányait végezte, szerelemre gyulád az atyja kertészénél levő kedves és szép Margit iránt. Margit sem idegenkedik a daliás ifjútól, ki hangjával naponként gyönyörködteti, amidőn nem messze Margit ablakától lantján kisérve énekli: 1 Ép így kiadatlanul maradt egy igazán dicsérendő műve, Vörösmarty Mihály „Zalán futás"-ának fordítása. Az első ének lefordítása után irt Vörösmartynak, kit úgyszólván imádott, de Vörösmartytól választ nem kapott s emiatt nem is folytatta a fordítást. Gruber kísérlete után épen 70 év telt el, míg végre „Zalán futása" szép német fordításban megjelent.