Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

— 21 ut seri ungarorum sciant napotes, me Tuis etiam adjutum beneficiis, Tuis etiam excitatum stimulis haud parum juvenem adhuc profecisse". (Értéktelen köteteknek hűséges őrzője ! a te nagylelkűségedet, melyet minden módon megérdemlem iparkodom, alkalom adtán közzé fogom tenni, hogy tudják meg a magyarok unokái, hogy én a te jóságodtól is segítve s a te ösztönzéseidtől is lelkesítve lettem ily férfiúvá.) Utolsó bécsi tartózkodása alatt folytatta irodalmi munkálkodását a dráma terén is, de leszámolva a körülményekkel, színpadi hatásra nem számított. Tudta, mert látta, hogy az akkori bécsi színházlátogató közönség ízlése egészen eltér az ö meggyőződésétől s mindig vallott elveitől. Kotzebue Ágoston, az u. n. „Modedichter", volt a színpadok királya s az ö müvei uralkodtak Bécsben 1810 és 1820 között. „Kotzebue darabjainak úgyszólván monopoliumok volt a bécsi színpadokon. Nem mult el nap, hogy a három színház közül legalább az egyikben Kotzebue müvét ne adták volna; sőt megtörtént, hogy minci a három előadás tőle volt" (Annalen der Litteratur und Kunst). Ha pedig az akkori közönségnek „Schneider Fips", „die beiden Klingsberg", „Kind der Liebe", Menschenhass und Rene" és hasonló darabok „nemes" élvezetet nyújtottak, akkor fogalmat alkothatunk a kor ízléséről. Nem is tagadta meg magát Gruber. Visszavonultságában sokkal is szerényebb volt, mintsem hogy a közönség kegyéért meggyőződése ellen irjon. Az a rideg fogadtatás, amelyben Klopstock „Salomo"-ja és „Dávid"-ja részesült, nem riasztotta vissza költőnket, hogy hasonló tárgyat ne válaszszon a feldolgozásra. Mintegy kiegészíteni akarta e két ó-szövetségböl merített tárgyú drámát, miclön a birák első könyvének 16—31. fejezeteit választotta új tragédiája tárgyául. Sokkal szerencsésebb volt e tekintetben, mint a drámai tárgy iránt nem igen fogékony Klopstock. Költőnk oly anyagot kapott, mely épen csak költői berendezés és külalak nélkül szűkölködött, de egy tragédia egyéb feltételei készen voltak benne. Nem is változtatott Gruber sokat a bibliai elbeszélésen; s ha a kettőt: Gruber drámáját és a nyers anyagot összehasonlítjuk, tapasztalhatjuk, hogy szorosan ragaszkodott a bibliához s eltérése csak abban áll, hogy egyes részt elhagyott, másokat pedig időrendben felcserélt egymással. Mindamellett azonban mégis Grubernek érdeme, hogy a magában száraz, hosszadalmas elbeszélést ötfelvonásos, jambusban irt „Saul"-jában oly egységes,