Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902
— 19 Végre mégis talál módot, s azzal mentve magát, hogy nem feleségét öli meg, csak a hűtlenségét bünteti, elhatározza magát. Nagy lelki küzdelmek közt magához hivatja Vaninát, ki a bánat könnyeivel szemében jelenik meg előtte. Megöleli Vaninát, küzd önmagával, de sorsa hatalma alatt állva, ennek kell engedelmeskednie, megcsókolja nejét, kinek szívéből e pillanatban már kihúzza vérben ázó tőrét. Ezen dráma elolvasása után mindenekelőtt az a kérdés merül fel, vájjon mi Vanina eljárásának lélektani magyarázata? Vájjon mikép lehetséges az, hogy egy nő, ki férjét szereti s tiszteli, egy anya, ki gyermekeiért mindent kész feláldozni, kétszer egymásután elhatározza magát olyan útra, melyet ura mindenképen ellenez, annak kíséretében, ki reá s egész családjára a legnagyobb szerencsétlenséget zúdítja. A sors az, mely Vaninát és férjét teljesen hatalmában tartja. Vanina mindig az álmot látja maga előtt, Sanpiedro pedig Thibaudnak, álomfej tőjének szavaitól nem tud menekülni, mert a csillagok állásából mondott jóslatainak vakon engedelmeskedik. Olyan vonásai ezek Gruber ezen drámájának, melyeket azon irány képvisel, amelyet Tieck Lajos készített elő „Abschied" és „Kari von Berneck" cz. müveiben a XVIII. század kilenczvenes éveiben, s amely irány a német irodalomban különösen a XIX. század első negyedében Schiller „Braut von Messina"-ja után mintegy átvonuló virágzást ért el. De ami Schillernél észszerű, tiszta s finom alakban jelent meg, azt mások (Werner Zachariás, Müllner Adolf, Houwald Ernő) a borzalmasságok és rettenetes jelenetek összehalmozásával az élvezhetetlenségig túlozták. Rájuk illettek Klinger szavai „was hierin (t. i. a sorstragédiákban) anziehen kann, das ist nur die allerroheste Art des Interessanten, welche auch die Menge nach den Richtplätzen lockt". Ausztriába is eljutott ezen áramlat s nemcsak a kisebb irók követték, hanem még a legnagyobb bécsi dramatikus, Grillparzer Ferencz sem tudta magát hatása alól teljesen kivonni. Grubernél csak ezen egy darabban találjuk a sorstragédia nyomait. Vanina lelke óriási küzdelmek szintere : az anyai és hitvesi kötelmek állanak szemben szegény elhagyatott anyja iránt táplált szeretetével. „Hova forduljak? Kíméljetek már! Gyenge asszony vagyok!" sóhajt fel, s nem tud ellenállni környezete s az álom irányító hatásának. De nemcsak ö, hanem férje, a hatalmas lovag, Sanpiedro is erőtlen,