Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

- 12 — volt annyi jövedelme, hogy ez saját és családja tisztességes megélhetését biztosította volna. Kénytelen volt tehát valami hivatalt viselni. De legkevésbbé sem volt szerencsés ennek megválasztásában, mert nagyon rövid időközökben változtatta s válogatta állásait. Végre Thalia papjának szegődött. Ezen kenyérkeresete sem tartott sokáig, de mégis néhány évig. Mint szinész ismét hozzáfogott egy dráma írásához, mely sohasem jelent meg. Klasszikus anyagot választott, s már nagyban hirdették, hogy „a magyar születésű Grubertöl nemsokára egy jambusokban irt dráma jelenik meg „Cornelia, Mutter der Gracchen" czímmel" (Int. BL). 1800. decz. 15-én el is küldte Goethének néhány sor kíséretében Weimarba, melyben az „irók gárdájának vezérétől" valószínűleg útbaigazításokat kér. Goethe válasza azonban késett s ez lehet az oka, hogy Gruber nem is adta ki új drámáját. Költőnk természetes szerénységének és visszavonultságának épen nem felelt meg a színészi élet, melyen csakis a színmüvek iránt való szeretetből néhány évig becsülettel megállta helyét. Nyugalmasabb életet keresett, amit meg is talált, midőn Esterházy gróf házába fogadta gyermekei mellé. Negyven éves volt ekkor már Gruber. Itt kezdődik irodalmi életének is tulajdonképen második szakasza; mintegy szabályszerű középpontja ez életének, melylyel megkezdi azon irodalmi működését, mely késő aggkoráig, 1836-ig tart, amikor utolsó ismeretes müve „Sokrates Gespräche und Scenen aus Helena" megjelent. Hivatala most is sűrűn váltakozott: 1804-ben somogyi táblabíró lett ; ezen állásába Széchenyi gróf segítette, „tekintettel lévén irodalmi téren szerzett érdemeire" (Zeitschrift von und für Ungarn 1804). 1806-ban már Pesten találjuk, mint „a hazai könyvtár" őrét. (Intr. Bl. der Annalen 1807. Febr.) Jót akart véle tenni Széchenyi Ferencz gróf, midőn ezen állásba kinevezte, s nem is gondolta sem ö, sem pártfogoltja, mennyi támadásnak lesz itt kitéve. Nem a barátság meleg üdvözlete, hanem soknak gúnya, irigysége és határozott rosszakarata fogadta az eddig Bécsben élő, de szivében mindig magyar embert. Csak egy példát hozunk fel s nyíltan látszik belőle a pártember önző szava. Horváth János naplójában 1806. márcz. 3-áról keltezve a következő sorokat találjuk: „Este felé Horváttal Eggenberger könyváros boltyába mentem, a többi urak között jelen vala Gruber magyar nemzet könyvtárának második őrzője. Ezen