Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1901

— 34 — A Marscliantia polymorplia zöld telepén helyenkint megjelenő serlegalaku képletek, a Lunularia félboldalaku táskáiban lévő gömbalaku sejttömegek és a Blasia hasonló képletei, a májmohok leveleinek széléről leváló soksejtű sarjak, végre sok lombosmoli (Grimmia, Zigodon, Barbula, Orthotrichum, Leucobryum) levelének felszínén kifejlődő gömb- vagy korongalaku sejtcsoportok, sarjak, eső utján terjednek.

1) Ritkább eset az, hogy az esőviz bimbó- vagy rügyalaku sarjakat terjeszt tovább. Példa rá a Ficaria Ranunculoides. Eunél ugyanis a levelek tövében fejlődő rügyek, mihelyt a levelek elszáradtak, vagy elfonnyadtak, lehullanak a földre s oly tömegben hordja össze őket az esőviz, hogy ez adott alkalmat a buza-eső babonájára. Érdekes a manna-eső keletkezése is. A délnyugati Ázsiában honos Lichen esculentus (három fajra oszlik: Lecanora esculenta L., Lec. desertorum és Lec. Jussufii) egyes apró, szabadon heverő mészköveken vastag, ránczos, szürkés és sárgás szinvegyületü bevonatot képez, de későbbi korban a telepről egészen vagy részben fölemelkedik. Már ezen fölemelkedés közben a felszabadult darab részei begöngyölődnek, később még tovább megy ez és az elvált manna-zuzmó elliptikus vagy gömbalaku bibircses testet képez központi üreggel, mely levegővel van telve. Az ilyen részek rendkívüli könnyűek a kiszáradás után s lia ilyenkor záporeső éri őket, letépi, magával hurczolja s helyenkint akkora tömeget hord össze belőlük, különösen a mélyedésekben, hogy egy ember egy nap alatt 4 — 6 kgr-t is összegyüthet., pedig egynek a súlya csak 034 gr. Ázsiában ez a növény a terméketlen években a gabonát pótolja, megőrlik és kenyeret sütnek belőle.

2) A folyóvizek nagyobb szerepet játszanak. Általában mondhatjuk, hogy valamennyi növény, mely a viz alatt hozza meg termését s lia ez a teljes megérés előtt lehullik az anyanövényről, a viz utján terjed. A lassan folyó vizek felületét, vagy pedig a sebes folyású patakok fenekén a köveket borító Algáknál egyes sarjak válnak le az anyatelepről és a viz utján tovavitetve többszörös oszlás utján uj fonallá válnak. A sarjak utján való terjedés az Ulvaceák, Florideáknál még egyszerűbben megy végbe. Ugyanis erősebb viharok *) Kerner : i. m. II. 745. Kerner : i. m. II. 747.