Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1901

— 25 — A fagyöngy (Viscum) és a fakin (Lorantlius) élősködő növények magvai teljesen megérve a földre hullanak, de az idegen talajban sohasem esiráznak ki, amint azonban a velük táplálkozó madarak csőrére tapadnak s ezek a legelső faág durva kérgéhez dörzsölik csőrüket, a mag oda tapad s alkalmas helyen csakhamar gyökeret ver és tenyészik. De nemcsak az emlősök és a madarak érdemelnek említést a növények terjesztésében, hanem sokszor alsóbb rendű állatok is fontos szerepet játszanak. A hangyák Kuntze, Lundström és Kerner vizsgálatai szerint épen nem megvetendő munkát végeznek. Különösen a Taetramorium caespitum, Lasius niger, Formica rufibarbis tűnnek ki, amelyek magvakat czipelnek lakásukba. A Claviceps purpurea-nál a spórák és a hyfák külső sejthártyarétege a vízfelvétel és az utána következő szétfolyás eredményeképen czukortartalmu folyadékot választ ki, amely cseppek alakjában a felszínre jut. Az Ízeltlábúak eledelt keresvén odasereglenek s így a spórákat tovaterjesztik. így terjednek a Phallus impudicus spórái is, amelyen szintén zöldes fekete folyadék válik ki, mely czukrot is tartalmaz s ha a rovar rászáll, el nem távozhatik anélkül, hogy a spórák egy részét is el ne vinné. A hymenomyceták húsos spóratartói az állatok eledeléül szolgálnak. A kalap és a tönk sokszor csupa üregből áll, melyekben szúnyogok és rovarok álczái élnek. Mielőtt e gombák elpusztulnának, az álczák kimásznak, hogy a földben bebábozzák magukat s ilyenkor sok spórát hordanak szét. Máskor megeszik az állatok a hymenomyceták húsos spóratartóit s ez esetben a spórák változatlanul keresztül jutnak a beleken és az ürülékkel ismét a szabadba kerülnek.

1) Igen alkalmas terjesztői a magvaknak és terméseknek a rajtuk levő horgok és tüskék, melyek az arra járó állat testébe ragadnak s úgy hurczolják tova őket. A Xantium Strumarium (czigány mogyoró) oly régóta ismeretes, hogy eddig megtett útját nem igen követhetjük. Bentham azt állítja ugyan, hogy hazája Amerika volna, de ezen állítását semmivel sem támogatja, sőt tény, hogy Görögországban a keresztény időszámítás első századában már ismerték e növényt. Ott, vala*) Kerner : i. m. II. 765.