Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1901

— 12 — A talaj minősége mellett jelentékeny befolyásoló téuyezői a növényi életnek a melegség, a fény és a nedvesség. A légnyomásnak és elektromosságnak befolyásáról, különösen pedig a levegő ozon- és szénsav tartalmának szerepéről a növények elterjedésénél még keveset tudunk; a fény hatása is, habár jelentékeny, a megfigyelés körén kivül esik, mivel intenzitásának mérésére még semmiféle olyan módszert nem ismerünk, amely klimatologikus összehasonlításokra alkalmas volna. S így a melegség és a nedvesség a legfőbb szabályozói a növényi életnek ; az előbbi a magasabb szélességi fokok alatt, ahol rendesen elegendő nedvesség is van, az utóbbi pedig a tropikus és subtropikus zónákban kiváló fontosságú, ahol a hőfok állandóan magas.

1) E klimatikus és a talajtól függő tényezők a növények vándorlása, terjedése közben mindenütt éreztetik befolyásukat. Maga a vándorlás, tovaterjedés kétféle uton történhetik : aktiv és passziv módon. Az aktiv vándorlás földfeletti hajtások, ostorindák útján megy végbe, melyek mindig távolabb és távolabb vernek gyökeret, vagy földalatti hajtásokkal, továbbá a magvak kiszórása útján. Mindezen működések hosszú idő alatt meglepő eredményeket hozhatnak létre. A növények földalatti és földfeletti részeiből sarjak fejlődhetnek, melyek gyakran elég jelentékeny szerepet játszanak az aktiv vándorlás elősegítésébeu. Az alsóbb rendű növények közül a könnyező gomba említendő, melynek myceliumai hova-tovább terjednek és új gombatestet képeznek. Vannak közöttük olyanok is, melyek sarjai leválván saját erejükből terjednek tovább. Ilyenek a Saprolegniaceák, Chytridiaceák, Sphaerella fajok sarjai. A Saprolegniaceák vizi állatok tetemein élősködnek és hyphákat hajtanak, melyek részint a tetemet ágazzák be, részint mint szürkés, feketés foltok fölemelkednek a hulláról s a vizben himbálódznak. Nemsokára a hyphák egy része buzogányalakuvá lesz, protoplazmája számtalan részre oszlik, amelyek a cső felrepedése után kiszabadulnak s egy ideig csillóikkal mozognak. A csillók elvesztése után letelepesznek, burokkal veszik körül magukat s űj növény fejlődésének szolgálnak kiindulási pontjául. *) Leunis : Synopsis der Pflanzenkunde, I. 775,