Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1901

— 9 — Ezek az aprólékos, a növények termetén vagy főleg vegetativ szervezetén mutatkozó fiziognomiai vonások ismerete ma is el van szórva anélkül, hogy jelentőségüket különösen kutatták vagy általánosabb értékű magyarázatra felhasználták volna. A növénygeografiának nevezetes feladata a bizonytalan eredetű termesztett növények őshazáját felderíteni. Ezt néha a növény külsejének szervezetéből, valamint a szervezetnek más növényekével való öszhangzásából is fölismerhetjük. Ez az őshaza azonban természetesen csak relativ, t. i. a földkerekség növényzetének mai állapotát tekintve őshaza. A növények földrajzi elterjedése ősidőkben más volt, mint ma. Ősnövények maradványaira akadunk hazánkban is, még pedig olyanokéra, melyeknek vérrokonai ma a forró vidékeken élnek. Ez ősök elpusztultak s a hidegebb vagy mérsékeltebb vidék növéuyeinek engedtek helyet. A mostani őshaza tehát tulajdonképen az a hely, ahol a növényzet bizonyos természetes vidéken az életküzdelem harczában a természeti körülményekhez simulni s magának fennmaradást tudott kivívni. Bizonyos termesztett növény (gabona) hazája pedig azért enyészik el az őshomályban, az őshaza ismerete nélkül, mert már az ősemberiség előbb gondjába és termesztés alá vette, mielőtt a földkerekség növényzetének mai képe kész lett volna.

1) A növénygeografiai kutatások újabb időkben a növényvándorlás utainak, módjainak kifürkészésére és megállapítására különös gondot fordítanak. Ez az irány, valamint maga az egész növénygeografia is csak fiatalabb tudomány, bizonyos azonban, hogy a növények földhöz kötött létük ellenére is, természeti erők és eszközök segítségével ősidőktől fogva, lassan, de örökké vándorolnak. Az ember leginkább férfiú korában fog a kezébe vándorbotot; a földbe erősített növény érett magvait kiszórja vagy lehullatja s azután a mag a csirát kebelébe rejtve a földtől egy időre elszabadul és a természetben folyó szakadatlan mozgás, a folytonos járáskelés, a szerves teremtmények, különösen az állatok életküzdelméből eredő helyváltoztatások és vándorlások, valamint a légkör áramlásai útján a világot bebarangolhatja, míg végre valahol megpihenve vándorlását befejezi és csírázáshoz juthat. A növények *) Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. 1889. 92.