Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

_ 6 hogy ebben a csarnokban belőletek vallásos és erkölcsös, tudományra és műveltségre törekvő, derék magyar honpolgárok növekedjenek. Ezért K. I. néhány szóm van hozzátok a mai rendkivüli ünnepség alkalmából. Épen ezen rendkivüli alkalom hozott ide az ősrégi Pannonhalmáról engem, a pannonhalmi főiskola igazgatóját ; azon helyről, mely ezredéves nemzeti létünknek emlékoszlopa; nemzetünk rövid örömnapjainak, hosszú bánatéveinek bű részese, a kereszténységnek hazánkban bölcsője, a nemesen polgárosító tudománynak első veteményes kertje, a vallásosságtól áthatott hazaszeretetnek hirdetője. Mint ezen ősrégi főiskola igazgatója és tanára a helybeli ft. igazgató úrtól ezen új épület megáldására meghíva, ország és világ előtt nyilván vallom kath. hitemet; megvallom, hogy forrón szeretem édes magyar hazámat. Harmincz éves tanári működésemben e kettőre oktattam növendékeimet; ezen új épület egyházi felavatása alkalmából titeket is erre serkentlek. íme ez általam megáldott új épület homlokzatán e felirat áll : «Rom. kath. gymnasium». Ifjú! E felirat juttassa eszedbe tanulói hivatásodat. Ezt kívánja az egyház és haza. E szó gymnasium görög szó, eredeti jelentése testgyakorlótér, küzdőtér; azonban régi idők óta már a szellem munkálatainak tere, az ismeretek és tudományok közlésének és elsajátításának helye. Jusson eszedbe, hogy az ember általában munkára van teremtve kiki állapota körében, mert írva van : arczod verítékével egyed kenyeredet. Ifjú! te is munkára vagy hivatva: a gymnasium munkájára, a szellemi foglalkozásra, az ismeretek kincseinek gyűjtésére. Ily szellemi munka emeli az embert méltóságának teljes tudatára és helyezi annak igazi birtokába. Mily nagyszerű munkásságot veszünk észre a végtelen mindenségben a teremtmények hosszú során. Dávid, a kir. zsoltáros ennek szemléletén elragadtatásában lanton zengi sz. érzelmeit: Az egek hirdetik Isten dicsőségét és az ő kezeinek alkotmányát hirdeti az égboltozat. Majd szeme a földön tekint szét és élénken leírja : miként sürögnek, forognak a teremtmények, mindegyik a maga körében, mindegyilT a maga kitűzött helyén és idején, hogy a világ-