Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

- 20 — nőre, mint Erzsébet királyné volt, a legnagyobb önmegtagadást, önlegyőzést kivánó áldozat meghozására. Leült a sebesült közkatona mellé, várt míg az orvos elaltatta betegét, akkor kiment, de mire a kart levágta, már ismét az ágynál ült a sebesült mellett, a ki hálásan tekintett a nagy fejedelemnőre. Sajnos az operáczió itt is, mint sok másnál, hiába volt. Midőn a legközelebbi alkalommal a királyné liirül vette, hogy a szegény katona közel van halálához, elszomorodott rajta, de megnyugtatta őt az a jelentés, hogy a beteg ájtatosan fölvette a haldoklók szentségeit és folyton imádkozik. Ha már életét meg nem menthette rábeszélésével, tehát legalább ünnepélyes temetést rendelt számára, mert különben csak koporsó nélkül szokták a kórházi halottakat nagy számuk miatt éjjel a temetőbe kiszállítani. Ámde a nemes és keresztény érzületü királyasszony jól tudta, hogy a halottakat eltemetni a ker. szeretet irgalmassági cselekedeteinek egyike. Azért többször megtette, hogy ünnepélyes temetést rendelt, a tnelyen egy csapat katona és zenekar is részt vett. Hasonló eset nem egy van a történelem lapjain, de az örök élet könyvében is megörökítve boldogult jó királynénkról. A magyar haza iránt táplált érzelmeire, szeretetére vonatkozólag már maga az a tény is jellemző, hogy noha a magyar nyelvet már előbb is beszélte, de egészen tökéletesen akarván édes anyanyelvünket kezelni, 1866-ban magyar órákat vett Falk Miksától. Ez órák története már maga is elég volna arra, hogy Felséges asszonyunk hazafias, nemes és vallásos szivéről meggyőzzenek bárkit is. Hisz nyelvünk, a milyen szépen cseng idegen fülnek is, ép oly nehézségekbe kerül annak megtanulása az idegen ajkúnak, a kinek anyanyelve teljesen más szerkezetű, sőt más nyelvtörzsbe tartozó mint a magyar, úgy, hogy ép e nehézségek jórészt az okai annak is, hogy oly kevés külföldi tudóst találunk, a kik e nehézségek legyőzésére vállalkoznának. Igen, de a szeretet az, mely minden nehézséget könnyűvé tesz és szivesen elvisel. E szeretet irántunk magyarok iránt magyarázza meg azt, hogy Erzsébet királyné — akkor még mindig császárné — nem tekintve fáradságot, időt, nehézségeket, tökéletesen magáévá akarta tenni szép, de nehéz nyelvünket. Es a felséges, fejedelmi tanítvány — magyar tanárának feljegyzése szerint — oly kiváló szorgalmat tanúsított