Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

— G — elismerésétől, és jóváhagyásától függött. A benczésekuek iskoláibau a visszaállító okirat szerint a főigazgatónak csak moderata inspectioja volt, de ez a jog csak néháuy évig állott fenn; mert a mit a jobb kézzel adtak, azt a balkézzel nemsokára elvették. Mária Teréziának a Ratiója egész II. Józsefig volt érvényben; mert ez a császár az ő germanizáló szándékának megfelelő rendszert erőszakolt a magyar iskolákra, a mely, valamint minden más intézkedése halálával vele együtt elenyészett. II. Józsefnek a középiskolákra vonatkozó nagyon szabad szellemben tett intézkedései s ennek következtében a tanuló ifjúságnak laza erkölcsei, valamint a német tannyelvnek a magyar iskolákra való erőszakolása volt az oka annak, hogy az 1791/2-iki országgyűlés kimondotta, hogy a magyar nyelv az ország minden iskolájában taníttassék, s bizottságot küldött ki, a mely a középiskolák szervezésére nézve javaslatot dolgozzon ki, addig pedig a Mária Terézia-féle Ratiót léptették ismét életbe. Midőn a bizottság a javaslattal elkészült, azt I. Ferencz király elé terjesztette, a ki a bizottság felterjesztését némi csekély változtatással elfogadta és Ratio Educationis Publicae totiusque rei litterariae per Regnum Hungáriáé et provincias eidem adnexas. Budae. 1806." czim alatt kiadatta és az egész országra nézve kötelezővé tette. Ebben a Ratiohan a főelv a vallásosságra volt fektetve; mert ezáltal érhető el egyedül a népnek boldogsága. Továbbá arra törekedett, Hogy a gymuasiumi oktatásban biztosabban megvesse az alapismeretet, nagyobb rendszerességet és könnyebb átmenetet teremtsen a magasabb osztályokra. Ez a rendszer nem mutat valami nagy haladást a régihez képest, de azért érdemeit tagadni nem lehet, mert ebben a rendszerben nevelődtek azok az itjak, a kik hazánk irodalmát a virágzás magas fokára emelték s a szabadságnak és alkotmánynak lelkes harezosai voltak. Az igaz, hogy ez az iskola is a fősúlyt a latin nyelv megtanulására fektette, de mellette nemzeti nyelvünket is felkarolta. A múlt században csak rendkívüli tárgyként tanított magyar nyelvet oly rendes tárgygyá tette, a melyből a tizes évektől kezdve rendes külön tanjegyet adatott. Úgyszintén nemzeti nyelvünk mellett már elég méltó helyet foglal el benne a magyar földrajz és történelem. A latin nyelv tanúlásánál nem egyedül arra volt tekintettel, hogy azt a tanulók jól beszéljék, hanem hogy a classikusokat értsék s azokat később is örömmel forgassák, s hogy belőlük értelmüket mélyre hatóbban kiműveljék. Ugyanarra törekedtek a számtanban is, a melyben a példákból vezették le a szabályokat. E mellett még a szép előadásra, ép úgy a költői, mint a prózai műveknek tetszetős és hatásos előadására is nagy súlyt helyeztek. Abban az évben, a midőn a Ratiot kiadták, érkeztek Pápára az első benczés tanárok, hogy az ottani gramatikai iskolát átvegyék, s abban a tanítást a Ratio szabványai szerint teljesítsék.