Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

- 29 hivatalát viselte, a revisori teendőket alig tudja elvégezni, azért arra kérik a Helyt. Tanácsot, hogy ők jelelhetnének ki valakit, a kit azután a Helyt. Tanács megerősítene.

1) A Helyt. Tanács 1837. január 24-én a könyvnyomdának a felállítását engedélyezte, de a reformátusok második kérését nem teljesítette. Nem kaptak külön censort, hanem inkább kérésük ellenére a nyomda felett való felügyeletet szintén a benczés gymnasium igazgatójára bízták, a kinek a Helyt. Tanács leirata meghagyta, hogv a legszigorúbban járjon el hivatalában s ha ellenszegülést tapasztalna, a nyomdát azonnal szüntesse be.

2) Mig Petykó Jenő volt censor, addig a censor és a reformátusok a legnagyobb egyességben meg voltak. Pedig nem mondhatnánk Petykóról, hogy az, a ki a pontosságnak valódi példaképe volt, a mit mutatnak nagy gonddal és pontossággal kiállított iratai is, a fensőbb rendeletektől csak egy hajszálnyira is eltért volna. A midőn azonban ő 1841. augusztus 10-én Balaton-Füreden meghalt

3) és helyét Höcker Abel foglalta el, ennek már nemsokára meggyült a baja a reformátusokkal. A ref. egyházkerület ugyanis 1846. november 10-én arra kérte a Helyt. Tanácsot, hogy a más ügyekkel nagyon elfoglalt pápai könyvbiráló helyett mást nevezzen ki. A Helyt. Tanács nem Ítélte el a bevádoltat anélkül, hogy előbb védelmét meg ne hallgatta volna, s a szelíd lelkű Höcker Abel, a kit jámborsága miatt az egész Pápa szeretett, a következőKet irta vissza 1847-ben a Helvt. Tanácsnak : Noha ő mint kath. pap és igazgató hivatalos és vallásos ügyeivel igen el van foglalva, mégis alig várakoztatott meg valakit a censurai dologgal s a mióta jelen hivatalát viseli, egyedül két félig-meddig politikai munkának a vizsgálatát, mint körét túlhaladót nem vállalta el s melyek szerzői nem Pápáu, hanem Veszprémben laknak, a hol szintén van könyvnyomda és könyvbiráló. Szerinte a pápai könynvyomda hátráltatása csak abban állhatott, hogy ő rágalmak, képtelenségek, tiltott színdarabok hirdetését, vagy fensőbb eugedelem nélkül alakult társulatok szabályainak kinyomatását nem engedte meg; s így midőn az említett egyházkerület őt az irodalom és tudomány hátráltatásáról vádolá, nem lehet egyebet gondolni, minthogy az ő személyében ama felsőbb rendeleteket akarja vádolni, a melyek a pápai helvét ifjúság közt létező társulatot megszüntetni parancsolták. A midőn a főigazgató Höcker védelmét a Helyt. Tanácshoz felterjesztette, a többi közt Höckerről e szép szavakat irta: „Mint igaz leikü s mindenben igen pontos férfiú ismeretes.*

4) A Helyt. Tanács, a mely különösen a censori dologbau nem szokott tréfázni, Höckert meghagyta censori hivatalában. Ő volt az utolsó pápai censor, hogy valami kellemes dolga nem lehetett, az kitűnik Wéber Dénes feljegyzéséből, a mely az 1848. márczius 16-iki Pápán tartott fáklyásmenetről és kivilágításról szól: „Az egyik trausparentben Tarczy Dezső ref. professor házán a legyilkolt censura volt koporsóba téve, a melyben sokan a benczés igazgatóra, Höcker Ábelre, a város censorára, láttak czélozui, *) U. a. s) Helyt. Tanács leirata. Pannonh. levt. Acta Pap. közt. 3) A pannonhalmi Szent Benedek-rend Névtára 1880. 9 . 1. 4) Főigt. Prot.