Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

— 99 szelídebb büntetésben részesült; de ha konokul tagadásban maradt, akkor, miután a szem- vagy fültanukkal szembesítették, anuál szigorúbban bántak el vele. Tekintetbe vették mindig a bűnös fiatalságát s a hibának először való előfordulását. Míg a fiatalokat szelídebben büntették, addig az idősebbekkel szemben, szigorúbban léptek fel. A kik már többször követtek el valamely törvényszegést, azokat az intézetből való kizárással fenyegették. Káromkodást, erkölcstelenséget, lopást, csunva beszédet, korcsmázást, éjjeli csavargást, a tanárok iránt való nagyobb mérvű engedetlenséget és a kártételt virgácscsal büntették. Az utczán való illetlen viseletért, az öregek, betegek és nyomorékok kigunyolásáért, igazolatlan iskolamulasztásokért, a tanulásban való hanyagságért a skutika járta ; dohányzásért, kisebb mérvű verekedésért a tanulót kárczerba vetették.

1) A büntetést vagy a tanárgyülésben, vagy az iskolában hajtották végre. A ki valami nagyobb köztudomású hibát követett el, azon az egész gymnasium előtt hajtották végre a büntetést. Ez volt az úgynevezett üunepies virgácsolás. Később az egyes osztályokat két-két küldött képviselte. Midőn pedig Dresmitzer főigazgató 1831-ben a virgácsolás helyett különösen, ha az a többi tanuló előtt vitetett véghez, a szemérem megőrzése miatt, a pálczát ajánlotta:

2) a virgácsolás egy darabig még fennmaradt, de mindig csak az igazgató vagy valamelyik tanár hajtotta azt végre. Ezutáu ha büntettek, a büntetési eszköz a skutika és a vessző volt. Nem olvastuk azonban sehol sem, hogy a pápai tanári kar valamelyik tagja visszaélt volna az elszámlált büntető eszközökkel. 3 —4 ütés volt a legszokottabb ; nagyobb kihágásoknál 10 — 12; csak egyszer fordult elő 1812-ben, hogy egy 18 éves elvetemült fiút 15 virgács ütésre Ítéltek, a kit, a mint a tanárgyülésen megjelent, azonnal lefogtak, „hogy ha elhagyja az intézetet, — katonának akart állani — ne dicsekedhessék vele, hogy ennyi törvénysértést büntetlenül követett el.

3) Az ötvenes években eltűnik a testi büntetés; egyedül a bezárás marad még meg, de azt is kiszorítá helyéből a mai gyakorlat, a midőn a tanulóknál az úgynevezett fegyelmi büntetéseket alkalmazzák, a melyek különféle a tanár, az osztályfőnök, az igazgató és a tauárgyülés által való megdorgálásból állanak s a melyekről minden egyes alkalommal a szülőket is értesítik s a melyeknek utolsója az intézetből való eltávolítás, igen nagy véteknél pedig az ország összes tanintézeteiből való kizárás.

4) Ha valaki azonban valami főben járó vétséget követett volna el, annak elbírálását a tanári kar sohasem követelte magának, hanem a bűnöst kiszolgáltatta a világi bíróságnak, hogy az Ítéljen felette. így 1833. jun. 6-áu az egyik második osztályú, 11 éves tanuló, a midőn az urnapi körmenetről hazament, rokonától, a ki városi fegyveres polgár volt, ellopta a fegyverét, a melyben nemcsak a vaktöltés, hanem még a beletörött töltő vesszőnek egy része is benne volt. Ezzel az ellopott fegyverrel, meghúzván aunak a ravaszát, egy a konyhá1) Protocolla Gymn. 1806—1830. 2) Dresmitzer megjegyzése a Protocollumra 1831. 3) Gymn. Protocol. 1812/3. 4) Középiskolai Rendtartás. Budapest. 18y0. 6 1. Ií. Fegyelmi intézkedések. 6*