Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1896

— # Ide sorozhatjuk a folyók tengerbe való torkolatánál képződő lerakodásokat, melyek ott képződnek, hol csendes ár-apály nélküli tengerbe ömlenek. Az igy létrejött lerakodás az u. n. rekeszzátony (barre.) Minden ily lerakodás félhold alakban harántul a torok felé helyezkedik és domború oldalát a tenger felé fordítja. Ezen rekeszzátonyok képződéséről már sokat vitatkoztak. Sokan azt hiszik, hogy a tenger vize által megállított. édes viz hirtelen megállíttatva útjában az iszapot lerakja. A rekeszzátonyok ugy keletkeznek, hogy a folyó alsó részén szállított nehezebb áradinány szintén feltartóztatik útjában, a hullámmal előre tolt homok a szerves maradékkal keverődnek, igy a folyó és a hullám találkozási helyén-iszapduzzadás keletkezik s igy rakodik le lassankint a hordalék és képződik a rekeszzátony. Minthogy ez ott jő létre, hol a két ellentétes áramlat találkozik, a rekeszzátony is mindannyiszor változtatja helyét, valahányszor a találkozási hely változik. A Duna torkolatánál képződő rekeszzátony hosszú ideig akadálya volt a hajózásnak. Jelenleg el van távolitva ezen akadály és a szulinai ágon át egészen szabad a közlekedés. Ezt az által érték el, hogy Hartlay tervei szerint a szulinai ág szabályozását folytatták addig a tengerbe, hol egy oldalról jövő áramlat a nagy mennyiségű iszapot rögtön tovább szállítja, és nem engedi meg a lerakodást. Az igaz, hogy a Duna torkolatának fokozatos előrehaladása ezen áramlatot hátrább veti s igy idővel ezen munkálatok hasznavehetetlenek lesznek. Adour rekeszzátonyait hosszú ideig tanulmányozták a mérnökök, mert a hajózást teljesen megakadályozták. Es e közben azon meggyőződésre jutottak, hogy ama zátonyokat a tenger hullámai hozzák és rakják le. Rhone torkolatánál igyekeztek a rengeteg akadályt gördítő rekeszzátonyokat eltávolítani az által, hogy a vizet egységes mederbe szorították, hogy árjával messze vigye a felhalmozott iszapot. Azonban czélnélküli volt a rengeteg fáradtság és költség, mert a folyam vize és a tenger árama uj meg uj hordalékot hordtak öszsze és még nagyobb gátat képez. A Missisippi rekeszzátonya az egész partmellék legjárhatóbb sarkát elrekeszti s a tenger felszíne alatt átlag 5 m. mélyen van. A folyam árjától és a tenger hullámzásától felkavart hordalék