Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

- 8 mint rossz protestáns. Ok nevelik a magas- és középosztálybeliek gyermekeit a férfikor kezdetéig ; az ő kezeikben van az elemi, közép és felsőbb oktatás. Az irodalmat és tudományt, a mely eddig a hitetlenség vagy eretnekséggel szövetkezett, az igaz hit szolgájává teszik. Miután Rómát a pogány irodalmi művek tanulmányozásából származó újkori pogányságtól megtisztították s miután a keresztyénség eme központjában a magasztos hivatásukkal nem sokat törődő pápák helyét IV. Pál, V. Pius és XIII, Gergely foglalták el, a kik híveiknek az alázatosság, könyörületesség és megbocsájtásnak számtalan példáját adták, a pápai tekintélyt s az egyház örökké változhatatlan tanait pedig VII. Gergely egész bátorlelküségével védelmezték : csak hamar hódítani indulnak egész Európába. Minden országban, minden alakban, találhattunk volna jezsuitát ; ha valahová nem tudott bejutni, mint igehirdető, bement, mint orvos, tudós, kereskedő vagy szolga ; mindenütt vannak : az ellenséges svéd udvarnál, az angol uri lakokban és kunyhókban ; mindenütt oktatnak és vitatkoznak, az ifjak szivét meglopják, a félénkeket serkentik, az erőseket kitartásra buzdítják. Nem elégesznek meg Európával, hanem tengerre szállnak s elvitorláznak a vad országokba, a hol rövid vid idő alatt oly nyelveken beszélnek és prédikálnak, a melyet nyugotnak egy szülötte sem értene meg.

1) A magyar kath. egyházra, a mely szent Istvántól a mohácsi vészig fenmaradásunk, haladásunk s egykori nagyságunk egyik előharczosa, anyagi és szellemi művelődésünknek pedig fáradhatatlan zászlóvivője volt, a XVI. század folyamán a küzdelem és szenvedés hosszú sora következett. Mig azelőtt a magyar birodalom lakosságának kilencz tizedrésze az ő kebléhez tartozott : most annak jelentékeny része elpártolt tőle s a protestantismus karjaiba vetette magát, a mely a főurak és gazdag városok költséget nem kimélő pártfogása s buzgó, tanult hirdetőinek fáradhatatlan tevékenysége által az ország minden részében nagyszámú követőre talált mindjárt a XVI. század elején ; akkor pedig midőn a török befészkelte magát az országba, az elfoglalt részek a protestantismus melegágyaivá lettek, mig a katholikusokat csak alig hogy megtűrték. így a protestantismus szerencsecsillagának emelkedésével a katholicismusé elhomályosulva egész a látóhatárig aláhanyatlott. S e tényen nincs mit csodálkoznunk ! Mert hiányoztak a lelkes főpapok : a török elűzte őket ; az esztergomi érsekkel, a ki Nagyszombatba tette át székhelyét, csak a győri, nyitrai és zágrábi püspökök kormányozhatták egyházmegyéiket ; megfogyatkozott az alsó papság számban, tudományban és jámborságban. Csatazaj hangzott az egész országban ; mindenki szivesebben ment a nagyobb szabadságot nyújtó katonai, mint a szegénységet, kigúnyoltatást s nagy lemondást igérő papi pályára ; nem levén rendszeres iskolák, az alsó papság alig tudott többet, mint a kathekizmust, misézést s a legszükségesebb egyházi szertartásokat. Miként állhattak volna ellen tehát e tanulatlan papok a protestánsok Németország s Sveicz hires egyetemein tanult prédikátorainak ? Hozzá még sok papnak az élete olyan volt, hogy a prédikátorok folytonos gúnytáblájául szol*) Macaulay T. B,: A pápaság.