Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

ELŐSZÓ. Nem minden aggodalom nélkül fogadtam el ezelőtt harmadfél évvel a pápai kath. gymnasium történetének a Millenniumra való megirását, mert sejtettem, hogy 250 esztendő' történetének kellő megirásához ennyi idő igen kevés. A nehézség, a mit kezdetben csak sejtettem, később, a midőn kutatni kezdtem, egész prózaiasságában állott előttem. Mert a midőn átnéztem gymnasiumunk, a helybeli városi, grófi, ferencz- és irgalmasrendi levél- és könyvtárakat, 140 év történetéről, értem alatta a pálosok időszakát, a kik előttünk itt tanítottak, ugy szólván semmit sem találtam ; hacsak nem számitom eredménynek azon 1820. évről szóló jelentést, a melyben az akkori igazgató, Nagy Boldizsár, tudatja a főigazgatóval, a ki tőle a gymnasium történetének megirását kivánta, hogy 1794 előttről semmi adata sincs, mert a mint az itt nyugalomban levő utolsó pálos igazgató, Barabás Gellért s a többi pálos állitja, az eltörlés alkalmával a gymnasium iratait mind Budára szállították; s hogy a pálos gymnasiumok ügyeit a Diarium Provinciálisban, (in quo acta gymnasiorum dúcébantur,) vezették. Ezek után tán én is helyesebben tettem volna, — hisz sok fáradságtól, irka-firkától, lótás-futástól kimélem meg tanári dolgaimmal úgy is eléggé igénybe vett csekély magamat, — ha követem azoknak a gymnasium-történetíróknak a példáját, a kiknek értekezéseibenjobbára ezt olvastam: „a pálosokról semmit sem irhattunk, mert a reájuk vonatkozó adatokat a gymnasium levéltárában nem találtuk." Nem akartam e példát követni, hanem inkább átkutattam több alkalommal a budapesti Országos, Muzeumi és Egyetemi Levéltárakat s áttanulmányoztam mindazt, a mi bennök a pápai pálos gymnasiumra vonatkozott s kerestem még Bécsben az udvari levéltárban is a Diarium Provinciálist s az Acta Papensia-kat, a melyekből bő aratást reméllettem ; de sem ezeket, sem a gymnasiumra vonatkozó, fáradságomhoz mért, anyagot nem találtam. Id. Szinnyei József, muzeumi igazgató-őr, ur szívességéből hozzájutottam egy becses kézirathoz, a melyben a pápai pálos theologia- és philosophiatanárok jegyzékét megleltem, de a gymnasiumi tanárokét nem. Azért, hogy még utolsó kísérletemet is megtegyem, miután folytattam a benczékre vonatkozólag kutatásaimat s tudakozódtam mindazoknál, a kikről csak hallottam, vagy olvastam, hogy a pálosokkal foglalkoztak, neki feküdtem az Egyetemi Könyvtárban levő pálos kéziratok átböngészésének, s midőn mindezekben az egész pálos rendre vonatkozó lag eleget, tárgyamra nézve pedig keveset találtam : azt tettem fel magamban, hogy nagyobb mértékben fogom ismertetni a magyar pálosok ujabb történetét, belszervezetét és növendékeiknek neveltetési rendszerét s csak azután térek át