Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 39 — dását meg nem engedték; egyedül a rend magasabb elöljárói viselhették a hollandi posztót, mert többször kellett nekik magasrangu emberekkel érintkezuiök. A rendtársak kikapták a ruhapénzt ; s így ruhájukat maguk csináltatták ; de mielőtt az elkészült, be kellett azt mutatniok az elöljárónak, hogy az Ítélje meg, váljon megegyezik-e a rend szabályaival ? Pénz. Pénzt nem tarthattak maguknál ; átadták a suppriornak, a ki abból egyedül a legszükségesebbekre adott. Egyedül a szülőktől, rokonoktól vagy jóbarátoktól fogadhattak el pénzt 500 frtig ; de, hogy a jóakarók a rendtől el ne idegenedjenek, az elöljáró engedélyével többet is elfogadhattak. A ki pénzét idegennél helyezte el az előljáró tudta nélkül, vagy 1 aranyforintot, azaz 30 cseh garast találtak nála, azt mint proprietariust (birtoklót) szigorúan megbüntették. Arany, ezüst szereket, lettek azok akár botok, órák, lánczok, gombok, tobákszelenczék vagy evőeszközök, szigorúan tiltották ; a kinél ilyeneket találtak, börtönbe vetették. Méltóságok. Egyházi méltóságokat vagy javadalmakat elfogadni szigorúan tiltva volt. Egyedül a megyés püspökséget tartották szent Pállal jó dolognak, a melyet bármelyik elfogadhatott ; de ha kiderült, hogy azt kereste, excommunicatio alá vetették. A czimzetes püspökségeket, a melyeket a püspökség árnyékának tekintettek, kerülniök kellett ; ha megkínálták őket vele, sem volt szabad elfogadniok, hacsak a rend érdeke annak elfogadását nem javasolta. Ep így tiltva volt bármily egyházi javadalmat keresni vagy azt elfogadni. Szerzetváltoztatás. A legnagyobb ritkaság számba ment, ha valamely pálos más szerzetbe akart átlépni. Igv Tahv Ferencz 1716-ban premontrei lett. A premontreiek 1000 frtot fizettek érte a pálosoknak neveltetési költség fejében. Eszterházy Imre karthausi akart lenni, de mire a pápai engedély megjött, lemondott szándékáról. De magok sem szerettek más rendből felvenni ; mert jobbára megjárták velük : nem lettek jó pálosok. Áthelyezés. Ha valakit más konventbe tettek át, mielőtt elindult, mindenét összeírták ; s miután a prior a jegyzéket aláirta, a legrövidebb uton kellett uj helyére ; mennie mert ha csavargott, büntetés érte. Utazás. A rendházakból a prior engedélyével csak 3 mértföldnyire mehettek ; a tartományban való járást-kelést a provinciális, az ország határain kivül való utazást egyedül a generális engedhette meg. A ki Rómába ment engedély nélkül, azt a procurátor generális befogatta. Ha utaztak s valamely oly városba értek, a hol szerzetes házuk volt, kötelesek voltak abba szállani. Pecsét. Magánpecsétekes nem használhattak, hanem leveleiket mindnyájan a suppriorhoz vitték, a ki azokat hacsak nem szóltak a generális vagy provinciálisnak, átolvasta, lepecsételte s a postára adatta, Ugyanő olvasta el a rendtársaknak szóló leveleket is, hacsak nem jöttek azok a főelöljáróktól, a melyeket felbontatlanul kellett a czimzettnek átadni, hogy igy a főelöljárokkal való szabad érintkezést semmi se gátolja. A levéltitok megsértése a legsúlyosabb vétkek közé tartozott.

1) *) Acta Paulinorum, különösen a VIII. tom.