Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 37 — ő Őrzi, raindeu levelet ő pecsétel le ; de lia valami gyalázó vau beuue, uem küld el, hanem magánál tartja a provinciális megérkezéséig, a kinek átadja. A liáz pénztára A supprior egyszersmind a rendtársak letéteményese (depositárius) s a ház kasszájának egyik őre. A ház kasszáját hárman kezelték. A depositárius, a ki mindig a suprior, a a perceptor, a kit a perjel uevez ki és a procurátor domus, a házgondnok. A kasszát két kulcscsal zárták be, a melyek egvike a depositárius, a másik a perceptornál volt. A pénztárból egyedül a perjel Írására adtak ki pénzt, de csak a házgondnoknak. A pénztárban van egy könyv, a melynnek Introitusába (bevétel) minden jövödelmet, Exitusába (kiadás) minden a házgondnoknak adott pénzt írják. Ez utóbbinak könyet kell vezetnie, a melybe a pénztárból kapott pénzt s annak hova fordítását az utolsó dénárig be kell jegyeznie. A nagyobb kiadásokról nyugtát vesz, a melyet a suppriornak átad, hogy a pénztárba helyezze. A supprior és a perceptor a házgondnok könyvét minden hónapban megvizsgálják s összevetik, ha váljon megegyezik-e a pénztárkönyvvel ? Ha valami ajándékpénzt kaptak, nem irták a bevétel-könyvbe, hanem a szélére ; de azért a belőle kiadott pénzt a kiadás-könyvbe jegyezték. Szónokok. A szónokok, (magyar, német, tót, vasárnapi és ünnepi), megkülönböztetett állásúak voltak. Mindjárt a prior és supprior után ültek. Ha szónokoltak, 3-szor elmaradhattak hetenkint a kórusról. Szónoklat után haustus járt nekik. Az asztalnál sem nem olvastak, sem nem szolgáltak. Azok a szónokok, a kik 12 évig szónokoskodtak s irott szónoklataikat a provinciálisnak mindig bemutatták, Reverendus czímet kaptak; azokat pedig, a kik sokáig és jól szónokoltak, s azon fölül még több évre szóló beszédeket adtak ki, a tartománykáptalanba is meghívták. Konventbeliek. Ezeken kivül voltak még a rendházakban egyszerű miséspapok, a kik kórusra jártak, a heti táblán kitett sorrendben miséztek, mise után valamelyik szónok felügyelete alatt a szónoklatban gyakorolták magokat és jobbára morális könyveket olvastak. Minthogy a pálosoknak egyik kiváló tiszte a gyóntatás volt; azért hogy a fiatal áldozó papok a gyóntatáshoz szükséges tanulmányokban el ne hanyagolják magokat, felszentelésük három első esztendejében, a provinciálishoz kellett folyamodni ok gyóntatási engedélyért, a ki azt egyszerűen megadhatta, de a kérelmezőt vizsgálat alá is vethette, a melynek eredményétől függött az engedély megadása vagy megtagadása. A kik a tanulmányokban hanyagok voltak, azok semmiféle hivatalra sem emelkedhettek, sőt büntetés alá vetették őket : eltiltották a misézéstől. Mindnyájan bajuszt és szakált viseltek még azon tartományokban is, ahol ez különben nem volt szokásban. *) *) Curiosumkép emlitem, hogy ezen szép ékességüktől 175o-ban a pápa majdnem megfosztotta őket. Valaki a pápának kérő levelet adott be a szakáiviselés ellen, a ki ezt kiadta a Kongregátiónak. az meg a rend prokurátorának, aki az eltörlés mellett nyilatkozott. A szentatya el is törülte. A mit midőn a generális megtudott, kiadta a prokurátornak a rendeletet, hogy minden követ mozgasson meg a szakáiviselés mellett. Végre sikerült egy könyörgő levéllel a pápát rendeletének elfelejtésére birni s igy a már elvesztett. de még hordott szakállukat megtartották,