Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 26 — kérőlevelet adott be, a melyre a Kongregáczió másodszor is a magyaroknak itélte a római rendházat. A magyarok a második itélet után Orosz Ferencz, Ordódy István és Tolnay Miklós növendékeket kiildötték a ház első lakóiul, a kik tanulmányaikat a Collegium Romanumban végezték. A többi provinciák szívesen lemondtak volna a római rendházhoz való jogaikról, de a generális nem engedte. Azért 1718-ban elhatározták, hogy mindegyik provinciának joga lesz egy-egy rendtagot oda küldeni ; a melyik nem akar ezzel a jogával élni, az a másik javára lemondhat. Azonban mindezek a magyar perjel joghatósága alatt állanak, de eltartásukról saját provinciájuk tartozik gondoskodni. Ugyanezen káptalanon fordult elő a generális residenciájánák (székhelyének) ügye is. Az 1702. Eszterházy-féle megállapodás szerint a generális azon provinciában székel, a melyből választják. Krisztolovecz, habár horvát volt, mégis ismét Magyarországban akart székelni és pedig Mária-Thallt választotta ki, a minek a magyarok ellent mondottak, s így a rezideálás ügye mindaddig maradt a régiben, a mígnem 1721-ben Kozbialovicz Krizosztomot választották generálissá, a kinek a magyar provinciális a magyar tartomány nevében Mária-Thallt ajánlotta fel székhelyéül, a mit az el is fogadott a következő feltételek mellett : A mária-thalli perjelt a magyar tartomány a generális által ajánlott két rendtag közöl választja ; a többi rendtagok elhelyezése a provinciális jogköréhez tartozik, a ki hivataloskodása második esztendejében, a midőn a generális nincsen odahaza, megvizitálja Mária-Thallt, míg a másik két vizitáczió a generálist illeti ; a generális önnönmagáért és szekretáriusáért a háznak 200 frtot fizet ; cselédségét és lovait a ház tartja ; épen azért a magyar tartomány a generálisnak újólag megszavazott 200 frt fizetés javításához semmivel sem járul hozzá.

1) A fentebbiekhez csatolok egy másik esetet, a portugál pálosoknak a magyarokkal való egyesítését, a mely szintén mutatja, hogy Krisztolovecz generális nem volt szerencsés terveinek keresztülvitelében. A spanyol félszigeten is éltek Szent Pál remetéi, a kiket, a midőn a spanyolok és portugálok közt háború támadt, nagyobb biztonság kedvéért Máté, Mendus de Siabra és Proes Antal kolostorokba gyűjtöttek. E kolostorok II. Pál pápa idejében, 1464-ben, egvesiiltek a magyarokkal, a kiktől 1494-ben kaptak szabályokat oly feltétellel, hogy minden negyedik esztendőben a nagy káptalanra megjelennek. Ezen egvesülés, a melyet VI. Sándor erősített meg, mindaddig fenállott, míg hazánkban a török háborúk miatt az utazás veszélyessé nem vált. Ekkor 1577-ben a portugálok káptalant tartottak, a melyen generális rektort választottak s előadták a nehézségeket, a melyek a magyarokkal való egyesülést gátolják. Ezeket Rómába is megirták, a honnan 1642-ben nyerték meg az engedélyt, hogy a magvaroktól elválhatnak s külön kongregácziót alakítva generálist választhatnak.

2) Ezeket akarta 1716-ban ismét egyesíteni a magyarokkal Krisztolovecz, de a generális rectoruk, fr. Antonius a Divo Josepho, miután hivatkozott a nagy távolságra, a nagv költségekre, a melybe a káptalanra való utazás Portugáliából Magyarországba keActa Prov. Hxmgaricae. 0. S. Pauli. Tom. I. p. 781. *) Chronotaxis Paulinor. 40. p ,