Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 12 — gyűlt remeték Jakab indítványára Özsébet választották meg provinciálissá, a ki mindnyájuk közt életszentségre czédrusként kiemelkedett. Özséb a választás után néhány társával azonnal Rómába utazott, hogy az új rendnek, a melyet Első Remete Szent Pál rendjének kezdtek nevezgetni, megrősitését kieszközölje, s annak számára szent Ágoston szabályait megnyerje. Rómában ekkor IV. Orbán pápa uralkodott, a ki aquinói szent Tamás tanácsára teljesítette Özséb kérését s a magyar püspököknek, különösen Pál veszprémi püspöknek, a kihez levelet is intézett, az újonnan alakult rendet pártfogásába ajánlotta. Pál püspök nem találta a rend jövödelmét elegendó'nek arra, hogy annak tagjai szent Ágoston szabályait követhessék, azért maga adott nekik szabályokat 1263-ban ; ugyanezt tették Lodomér, esztergomi érsek, 1291-ben, Eudre, egri püspök, 1297-ben ; mert ekkor még jogukban volt a püspököknek a szerzetesek részére szabályokat adni. Özséb és társai türelmesen várták kunyhóikban rendüknek megerősítését. Özséb ugvan nem érte meg azt, mert 1270-ben, miután társait a megkezdett mű folytatására buzdította, szentül, mint élt, meghalt. De utódaira elérkezett végre az 1308. esztendő, a midőn Gentilis bibornok mint a pápának követe jött hazánkba azon czélból, hogy Róbert Károlyt királyivá választassa. Miután czélját a rákosi országgyűlésen keresztülvitte, a budai zsinaton Első Remete Szent Pál remetéinek rendjét is megerősítette s megengedte nekik, hogy szent Ágoston szabályai szerint éljenek. Az így megerősített rend, a melynek XXII. János pápa 1319-ben a generalis prior választhatásának jogát adta, oly gyorsan terjedt nemcsak hazánkban s társországaiban, hanem a lengyel, orosz, német, porosz, sziléziai, morva, cseh, osztrák és sváb tartományokban, hogy a kalocsai érsek, a ki a szekszárdi apáttal magyarországi kolostorait megvizsgálta, azt írja 1327-ben a pápának, „hogy alig tudták kolostoraikat, templomaikat és czelláikat megszámlálni." S csakugyan királyok, főpapok, főurak s szegény emberek egyaránt megkedvelték a jámbor remetéket ; míg azok kolostorok alapítása s birtokadományozások által terjesztették, addig a szegények is elhozták dénárjaikat, hogy a szentségben élőknek segítése által az Istennek kedves dolgot tegyenek. IV. Béla sokszor abban hagyta a vadászatot s betért a szent kereszti kolostorba, hogy Benedekkel, a ki Özséb után második provinciális volt, beszélgethessen. Róbert Károly gyakran királyi asztaláról küldött nekik ebédet ; Nagy Lajos, a ki a nosztrai kolostort alapította, s a velenczei köztársaságtól megszerezte Remete Szent Pál testét, a melyet nagy ünnepségek közt a budai szt. Lőrincz kolostorba helyeztek, minden évben abban hagyta a királyi gondokat s az egész nagyhetet szent elmélkedésben közöttük töltötte ; I. Mátyás pedig az említett szent Lőrincz kolostort a legtöbbször ebéd alatt látogatta meg, hogy gyönyörködjék a perjel zavarán, ha a portás fráter nem ismervén meg a királyt, megvárakoztatta mindaddig, mig a rend szabályai szerint a perjelnek be nem jelentette.

1) Főuraink a XJJT. századtól kezdve váraik és kastélyaik közelében igyekezOrosz Ferençz: Synopsis Ord. S. Pauli, Sopron.